Szép ajándék; Q 5929

- 97 ibd[/kis vidám cinkosság/ igy jó a játék... - s aj világ szép ajándék!/ az utolsó mondatokkal már ott áll a Katona, ahol először megjelent, FZ ablaknál.Alkonyattal érkezett, törődötten, köpenyébe burkolva, derékazijjávai összeszorítva és 1 e lépett, a szinre. Most egyre nagyobb fényben - virággal a sapkája mellett s panyókára vetett köpenye libben utána - a végső mondattal fe

l szökken az ablakpárkányra s ugy indul aztán neki a világnak, fölfele a dombon, szemben a kelő nappal. -Jfmezek ketten egy pillanatig néznek utána... - emott a váza... libben a kék rongyocska a gránáton... - egy pillantással búcsúznak a vajtól, és elindulnak utána. - - - A függönyt nem engedjük össze: ennek nincs vég

e. Mindaz, ami az egésznek a mélyen ott ült, hogy: ti mind

! most kibontakozott és ott sz ut fölfelé: nincs függöny. - - - A zene erősödik és többrétübb. t-Végül már az emberhang, a ko:- u dominál benne, elvegyülve a harangokkal és már-már nem le egy helyről szól, hanem mindenünnen és ráboltózódik az egészre. - Ami az első felvonás elején rozsdás / csikorgás volt a félelmetea csandbén, és egyetlen ember rettegése a színpadon - most nagy harmóniák egybezengése, a félelembői vidám merészség, e sötétből világosság, a lefeléből felfelé, s zenében ás fényben ott mennek élők, holtak, eljövendők." - - - A szereplők aztán mintegy * a világ minden táj írói" gyülekeznek össze a színpadon. Találkoznak és együtt előre-