Szép ajándék; Q 5929

nem volt még, mikor állította, hogy ő orvos lesz és /utánozza/ "mindenkit meggyógyítok" /nevet/ ünnepi gyermek... A pólyában már visszanevetett a napra... «fobaráti kmiékszei, mikor egyszer a hin£ leszakadt alatt ami /ezt nagyon nevetik./ Apa: ils az árvácskák és nefele^sek közé, amint.. .Kemény kalapbanl /nevetve eltűnnek és a kútnál butkannak fel/ Innen a kut mellől a legjobb в sziklafalról a vifazhang. Jóbarát: Hahói.../messziről elmosódva/hahó... - /kis meghatott ijedtséggel hallgatják./ Apa: /halkan/ Hahó... hahó.../hangosodik/ minden hang, emit szerettem, minden szerettem mondta már e helyen hahó... mind, mind... hahó... hahó... hahó.../halkult^ - a viszhang már nem is jön - ők fülelik e régi hangokat, már nem is a sziklafalról. Visszatérnek a azin bal oldalán; közben megváltozott a viszonyuk; még jobban egymáshoz oldódtak s mindketten egyre természetesebb otthonossággal mozognak és egyre inkább: a házban ós nem a romok között./ Jóbarát:/fej ével odabólint egy már nem levő meghitt sarokra, forgácshalmazra./ *zt a könyvszekrényt különösen kod veltem mindig. Apa: L sokat ült itt utóbb, kivált, ha gyengélkedett -se kicsi születése óta ugye... hiszen ez kötötte őket még külön - kis fiókjai, vitrinkéje között ... ült... lába azon a gobelin puffon... Jófcarát: /a kidőlt oszlopnál/ Kecses volt itt minden... Apa: /befejezi/' ...és tömör, /kedves, Kissé gúnyosan szerető/ s te "gyűjtöttél" bennünket, mint a régi pénzeidet, metszeteidet ás kandallóidat. Jóbarát: ii üjtöttelek, mint remekmüveket.