Szép ajándék; Q 5929

- 45 Kislány: /egymással szemben és elsulyósodik minden/ Es hol kezd6dik?/feját lehajtva/ Jaj, hol kezdődik az ember?... Mérnök: /szelid, darabos, megsimogatja a fejét, el/ Jóbarát: /jön kedélyesen/ üssze vagyok szidva keresztül-kasul minden oldalról, ugy érzem, soha többé már nem lesz igazam semmiben. Kislány: /vidáman,/ Sebeidet nyalogatva, egy serokban állva mégy át/ az uj esztendőbe. Jóbarát: Fussak vesszőt előtted?/Más hang/' Vagy... vessek bukfencet talán? Kislány: /Jfcálásan/ Köszönöm... már bukfencet vetettem magamnak. / elnetetik magukat/ Jóbarát: /állához nyul, ugy emeli fel a fejét/ Az a dolog a világ összhangjában átkk él... emit keresel. Kislány: 3 most minden összetörni látszik. Jóbarát: És össze is áll talán. 3 az a szép, amint valamiből, valami éppen lesz. Kislány: /örömmel/ Te ezt tudod? Jóbarát: /tűnődve/ Tudom én ezt?... Kislány: Milyen sokáig hittem, hogy az önállóságomat védem, a függet lens iget, a nyugalmat ahhoz, hogy ezt az összhangot megtaláljam, megtudjam, hogy voltaképpen mi miért? /kis csönd/ Érzelgős igyekezet volt... hazug áldozatokkal. / с s

end.f| Most másodszor mozdulnak ujjai a billentyűk felé,/ Valaha vitattad, hogy minden a szépért van, s vigaszul, /várja a közbeszólást/ Tanítottadp Most nem szólsz? Jóbarát: Most nem. Oly marcona kinban csikorog a világ, oly zordon színekben. ../belelendült, hirtelen csend/ mm... most nem. Jogász: /Eoförrel jön, s folytatva /.,. ez persze nagy szegény-