Szép ajándék; Q 5929

- 20 tsritett asztal, e paplanoa ágy vonzása. Jóbarát: Ki csinálta a háborút? Apa: És mi hát a béke? Katona: / ez volt a végső kérdés ás most a dolgok éle oldódik/ A háborút mind csináljuk.. Ki-ki külön fortyogtatja öszsze a magáét önmagában és ömleszt! be a közös nagy kohóba, mely aztán forgatja, töri, zúzza, égeti 6t. A béke minden egyes emberben külön kezdődik; sok ember saját békéje együtt - a világé. Meg kell kezdeni, végig kell gondolni... dönteni kell és rajtatok álli Jóbarát: Hókat kívánsz. Apa: Én nem vagyok Isteni Katona: / oly komolyan veszi és kedvesen kinálja/ Hátha. Egy ilyen picit, na,,, próbálkozni kell.Itt az idő s az alkalom. Jóbarát: / valami kis csodálkozással, hogy

r

tki ez, mi ez, hogyan mentünk mi ebbe bele?

4/Nem vagy te bolond? Katona: Nem. / még egyszer magába néz... tiszta mosolygós nyugalommal erő siti meg/ Nem - s ez biztos. Eleinte ugy volt... Mikor tudn

i kezdtem mindezt. De aztán... nem. Apa: Bocsánat. Jóbarát: Bocsánat. Katona: o, semmi... én kérek elnézést. Nagyon kevés olyan igaz van e pillanatban a világ felszínén, mint amit ón itt beszélek. Ezért néha ugy tűmik, mintha bolond volnék, vagy tájékozatlan - bocsánat. Apa : Kérem. Jóbarát : Kérem. Katona: Kérem.. ./csöndjf.. • ás nagyon elnevetik magukat e szertartáson./