Szép ajándék; Q 5929

- 13 a müvek! száraz guay, ami raajd rit/ musba osap/ mondja nekem a müvek: most eredj el messzi innen, ölj és halj meg érettem, ezt mondja a müvek. Szétvertük a világban a.•• teáscsészéket, a gözfürésztelepeket, az elektromos turbinákat, a művészi fényképkeretüzemeket, és a vakék azöv tségének koaárfonódáját, Ha! La most? /csönd/ Egyszer egy hid alatt feküdtem... m ögöttem égett a város, a^íángoK Közül szemközt lőttünk egy másik várost, a hidoxi meneKiiltek# dobogtak, onnan emide, innen amoda.... batyukat öleltek magukhoz s futottak, dobogott a deszka a talpuk alatt, úsztak a rongyok a szélben a hid fölött a füstön. S onnan lenntről ugy tetszett, hogy megvadult csomagok embereket rángatnak magukkal. Csak ugy tudhatom meg a világot, ha faragok rajta, puhítom, kemányitem, szétzúzom és összerakom. Belátom, dehát... mi/ennél több, annál kevésbé hasonlit. Amit tudni akarok az tul van/ azon, amit puhitok, keményitek, zúzok és összerakok. / nem annyira állit, inkább hangosén gondolkodik/ Igaz, amint elmegyünk érette, megéljük tán a halált életünkben.Koszlanak le a burkolatok... házam, földem, íuhám, családom s illetőségem..• foszlik le r 5 1 a m minden, de ki vagyok é

n? Kicsoda, ha még tovább vetkőzöm. **zt is meg tudora talán, ha eleget firtatom a tárgyak formáját, szinét, hangját.... Ha befíolgozom magam a világ anyagába... Két tüz között a vizén ringy-rongy hidon rán-