Eretnekek; Q 5928

-5Anna aária / El/: Igen Atyám. Maulpás: / A szolgákhoz/ : Nézzetek ezét a házban. A koldusoknak és a kutyáknak •essetek valamit. De aindanki a kapun kivül marad. / Szolgák el/ Chabot / dühödten/: Még mindig vigyázni kell, mindig csak vigyázni a saját házamban , a saját asztalemonál. És még Te is Maulpas.«• Átkozott dolog annak a jött me nt gallusnak még valahol Frankhon 1 apályain sodorta őseit a szél. amikor a tiéid itt mér házat épitettek. és bort sajtói* tak a hegy lábánál.... Maulpas: Igaz igaz, de jobb félni, mint megijedni. A szolgák.•• oh, még a nagyapját is ismertem mindegyiknek, de ki tudja, mily n varázslat szélhat, meg őket Naigret : Nem ugy van az már mat Lehet, hogy hibáztunk, hogy ide vettük, de javitottunk már rajta. Dupont: Hátrább vannak már azok az agarak. /Iszik/ Naigret/: Ami igaz, igaz, februárius jdl megadat a neki. De még mindig nagyon erősek. Anna Mária / visszatér, tálcán kristály üveggel./: Parancsolod attyám, hogy tö: зек? Maulpas: Kérnélek csak leányom, de nem, menj csak galambjaidhoz, ott burukolna mér biztos párkányaidon. Megsimogatja a hozzéhajlé leány hajét/ Anna Mária: Igen atyám /el/. Maulpas / Sóhajtva utána néz/ : tóiota anyját kivittük a temetőbe, ő egytelen vigaszom, /iszik/ Az anyja is éppen ilyen volt, ez a szelid báj, ez a rejtekező kedvesság, Oh Genevieve, de korán itthagytál engem.. Dupont: Nézd az öreg golyvást, borod tán rozsszin fátylat vetett rád? Nem fog« tán nek nk itt a múltról áradozni? Amikor még ifjú valét^ - tudjuk, в mindnyájan tudjuk, akkor még minden más volt az asszonyok is. Hagyjuk kér azután futnunk, anit utolérni már nincs erőnk. Naigret : ^s egyéb dolgunk is akad tán! Chabot / Kitörve/: Szégyenünk nekünk ez az ideh ivott gall. Méghogy poroszlók kiséretében menjek a térre, én... és ti, és a többiek mindnyájan az Ősi genfiek,... és felemelt kézzel esküdjek arra, amit ő mond?!... Ahhoz ki kéne száradni a tónak itt mellettünk! Naigret: Megértelek Chabot, hallottam, hogy elküldött az tír asztalától... Chabot: A kutya.•• en.em nem, mert n oda se mentem... de a leányomat,... érted , » leányomat... én adattam, mert hogy én neki ennek a fekete tal ros 'srnoknak nem vagyok elég fó nem vagyotf engedelmes bárány, Hát nem... ha rajtam múlna, korbáccsal verném ki a cornavini kapun Maulpas: Csillapodj! Befészkelte magát а lelkekbe.•• Dupont: Igen а szószék magas, és messzire hallik onnét a szó, de miért ellene és elened, ellenünk beszél. Az Ő szava nem az Ur szava, esek ha engec jük azzá válni...