Eretnekek; Q 5928
-3tatlan lélek... nem tudod, hogy tilos a foglyokkal beszélni... ServetíCsitt, jer közelebbi Porkoláb/ még közelebb jön/ : Jól van, jól, nos, tán nincs vized? Servet/ Csitt, halkan, / Suttogora fogja szavát/: "em üzent nékem a jé Berthelier Jépár dukátot zsebre tettél te már, hogy nékem hireket hozzál tőle! Porkoláb/ Előbb a bejárat felé figyel, azután/: Mit üzent volna?- Legutóbbi beadványod után mégiscsak kpptál néhány tiszta gúnyát, és tisztálkodhattál is. Servet/ TBrelmetlenül, már már eszelüsen/: Mondj valamit, valami jót, igazat... Jlvastam a csillagokból, hogy Berthelier ós MGenf gyermekei" kinyitják e rácskapukat.•• Porkoláb: Б falak között nem tenyész a remény, csak a penészvirág... Servet/ Kitörve/: „iért nem mondod hát, hogy elitélik,... hogy őt Ítélik el... engem pedife szabadon engednek és visszaadják vagyonomat, amit б miatta veszetetteç el.... még az adósaimra is kíváncsi volt a mohó uj gazda, a dölyfös Maugeron... csak szabaduljak ki... / ^áz a a rácsokat/ Porkoláb: Szegény ember a fogság elvette eszed... Nem magad vagy te már, aki itt gyötrődsz a börtönben, csak ürügy vagy a hatalmasok kezén, hogy efermásra mérjenek csapást... ás te minden kis becsempészett papirfecni nek hiszel... Hiába, mindig az erősebb marad felül... Calvin ur Servet: /Dühödten rázza a rácsot/:, A hiéna, a sétán fattya... Porkoláb: Csillapodj, ilyet még meghallanom is vétek. A kihallgatásokon is szerényebbnek kellett volna lenned... szerencsétlen, amint mögötted álltam ludbörözött a hátam átkozodó szavaid hallatán, azt hivém már kitépetik a nyelved... Megtfírtnt már, egy к nyvkötó nyelvét tüzes vassal verették át, ás vesszővel kergették ki a város kapun, mert szidta a választott prédikátort.•• Servet: Átkozott legyen... / Kis szünet után ujjá éledt reménnyel/: Es Perrin az elöljáró, mennyi kis feenit hoztál arról, hogy mimindent tesz... *"ikor oldja meg már a bilincseimet?.•• Porkoláb:Beteggé lett miattad, a sok gond és töprengés leverte a lábáról, vagy másképpemn már nem lehetett időt nyerni... és Calvin ur"komikus Cézárnak nevezte őt a szószékről, mert téged próbált menteni... Servet/: Mengednek... felmentenek és őt zárják ide, a keselyűt, a hiénát... PorkolábtPerrin urnák mégis meg kellett tartani a tanácsülést, és ш^г hirlik Ítéletet is hoztak... várd ki hát mi lesz... Servet: Kiengednek..• felmentenek.•.oh ti csillagok..• / л lépcsőlejárat felől kiáltozás hallatszik? Hrkoláb... Porkoláb világosságot.../ A Porkoláb visszasietve kis padjához, magasra emelt lám pávai világit. Megjelenik Darlod szindikus, két tanácsur kíséretében kezében papírtekercs. Megállnak Servet cellája előtt./ Darlod:/ kibontja a kezében tartott tekercset, lassan tagoltan olvassa:
