Eretnekek; Q 5928

-9Calvirv' fcellémc fektetett kézzel, /:" Az Isten magadé nekem azt a kegyet, hogy kijelentsem, mi jé áe ai rossz" Idelette/ ügyet sem vetve Jehan kinyilatkoztatására folytatja a magáét/: És én, Jehan Calvin, én... kellek néked egyáltalán én... Megszállott volt az én első uram is, szegény megboldogult Jakab is, De volt néha, hogy fel engedett, mint a jég is, ha kisüt a nap... mintha, nem is lélegzenél, mintha nem is kellene neked a melegség.•• Nézd / Közeledik Calvinhoz/ nézd én meleg vagyok.../ Szégyenlősen/ Néha ugy érzem, amikor Síelsz, akkor is , csak a ate usrdnak szolgálsz, Calvin elfordulva/ : Ne kisérsd ez Istenz asszony... A v'így nem egyezer a sátán eszköze, kibontja szivünkben a kárhozat virágait és a romlásba visz... / *isszaforéul/9 Fékezd a szived é& viseld békével, ami rendelv® van. Ideiette/ aszetörve visszahúzódva/ Bocsásson meg az én uran, bocsásson meg.•. Jehan, te megingathatatlan vagy, szikla vagy, kő vagy... félek, ugy félek.... félek tőled, Jehan Calvin, elhervadok én, meglásd, elhervadok, mint a virág, aelynek magvát agyagra sodorta a szél... Calvin: Csillapodj, talán a láz gyötör / bezeolitjo a szolálót/: Estelle /Megjelenik az ajtóban/ Asszonyod lázak gyötrik, viseld gondját ahogy az szükséges. / Ideiette a szolgáló karján el./ Calvin / egyedül, egy pillantra merengve utánuk néz/: Szegény asszony, nehéz a test keresztje, több átok fakad belőle, mint áldás. / Azután az iróae asztalhoz lép, levél formájú papirt vesz fel róla, olvassa, majd:/: No lám a jó / enfiek! Még Farel is, a jó öreg Farel, Jigra , megint hiv, mintha csak hallanám is dörgő szavát:" Mire vársz Calvin, mi e vársz, arra, hogy még a kövek is hívjanak," - / Visszadobja az asztalra a leve let./ Ijedtek és tanácstalanok, mint a birkák, ha megdördül az ég.- ~og menjek vifsza, meg hogy minden ugy lesz, ahogy én akarom?! Ahogy én akarom, hát én akarom?!-/ A szin fokozatosan elsötétül, Calvin középen éli, fekete talléros alakja fény eu'árban./ Oh, -Jrem, nehéz a te szolgál latod! Mire rendeltél te engem?! á" Lzászer inkább kivánnám a halált semhogy mégegyszer megkezdjem az előbbi kinos harcokat ott a kicsi Genfben"- Mit akarsz hát, mire küldesz?- Nézd urára, irtóznak tőlem, mész szire rúgtak, mint nemes ló a lovászt, ha zablát akasztana a szájába, Asszonyom is érzi bennem a sziklák keméynségét ée hidegét, mivé teszel en/9m urem? Oh emeld magadhoz a te szolgád ezivét, világosítsd meg elmém! / Vivoüva, töprengve jár Jgel, közben9/- A jó Luther, Melanchton és a többiek, csak beszélnek , irnak, vitáznak, ->zabadeágot követelnek, de mihez és miért?!- Oomba módra tenyészne*, a kocsi szekták, és mindegyik azt hiszi és hirdeti, hogy az ő szavukban szól a te igazad uram,- Irgalom, nézd szerte lobognak a mágjyák, a te nevedben ölnek, a *e nevedirt halnak meg!- Oh, mire vélaeztottál te engem? Mi a te akaratod velera? A többi, mindcsek álmodott, lázongott és rázta magát mint a ló, az alkalmatlan teher alatt. De most., most, nekem...