A történelem sodrában; Q 5925

ф Szentpétery: Egressy: üzentpéterys fömeg: Kossuth: Xömegi Itt nem egyes város, hanem egész nemzet forog kérdésben! ^em szabad elhamarkodni, s a sirt nagatoknak és a nemzetnek megásni! A király elismerte a fü, getlen minisztériumot! itost miért vonja vissza a szavát? Az idő nem alkalmas,,, várni kell jobb pillanatra. Halljuk Kossuthot! Éljen Kossuth! Uraim! Én egyszerű polgár vagyok, a haza legutolsób bika, nekem semmi hatalmam, semmi hatásom a világon nem volt más, mint amely hatalma van az igazságnak, amelyet Isten a lelkembe adott. Es én egyszerű polgár, a körülmények folytán mégis döntőleg határozhattam az ausztriai trón sorsa fölött! Es ha most azt mondanám a királyi leiratra -Nea kell! - polgárvér folyna e szavam után, nn uraim lelkiismeretemre tekintet tem, s ugy éreztem alávaló lentiek, ha a polgárháború szövétnekét vetném a boldogság után epedő nemzet közepébe. En, ki a szabadság elveiért egy életen át szenvedtem, hiszem: szavamnak lesz hatása. Kérem: tartsa meg a nemzet az erőnek azon mérsékletét, amelyben a szabadsá. diadalá nak záloga van. Várjunk, türelemmel, hogy az ausztriai trón beváltsa igéretét! Hiszem, eljön még a nemzet boldog jövője! Éljen Kossuth! Vivat! /Vállaikra veszik, el/