Pór Mihály és fiai; Q 5923
- v • " - 10.ISTVÁNt Köczönöa.jóokáék Bekínáltak. PÓOHt Azért bosotódodóokor gyore csak ölőlAmig ne kom vun,addig mindönkinek van. ISTVÁN« Tudon.riajd meghálálom,ha élve шга dunk.-Joten mogüldjo magukat! Akkor hátra moryak. TJ/SfYDe _—« m ÙÙ3S «U>Jù|il!]UI Gábori Jó napot, István! IIa szükség lenne, számításba vosssük. ISTVÁN« Kéznél leszek. Elmet j/* PüOH fe.ióvel a oaoba félé Int va Лс-lsi.ko.':', a feleségére Gondolt Nem. emlegette Ferkét? GÁBOR« Belenyugodott,hogy sok most az ügyes-bajoe dolga a faluban és azért nem tölthet több időt nála. PÓCR« S te hiszed ezt?Hert én nemi Szenét ember lett az öcséd, fiant Non Is tudom, hogy an nézzek rá. GÁBOR s Szeretett el, ahogy eddig.Vôge lcoz a háborúnak, leszerelünk óo ismét együtt élünk najd a régi negértéebea. PÓGR« Lásd ezt aa Istvánt.Nea s flan,csak volt tanitványon,z2ójis hozzám vezet az utja,bennem van a bizalma,tőlem kér tanácsot, do a saját fiam. * «IIa j,nohéz lesz ezek utáu helyre vergődnünk! «. • GÁBOR« Do helyre vergődünk!Helyre bizony! PCOR « Eddig ón álltán keményebben,én hittem j óbban. Llo et mór.-ugy gondolod,цокот io biztatás kell? GÁBOR« Nen féltem ón nagátiapa mindig eröa.Ne io zökkentse ki nyugalmán ból az öcoköoöQ viselkedése .Majd észhez tér 5 io. PÓOR« Esetleg késő lesz! Falusi, pqraoqtoH, jfemqfr pq ^ e3,öozobúbq yIJár ^pfrőü МА^^Ч щ fraqftzqvsff tK6s6bb kopofitptnqh az gjtfo, EGY ASSZONY «Ha a mooter ur non sogit,ki oegitsen?
