Játék az egész!; Q 5922

- 55 - I JÓSKA: Ki az a "neki"? KLÁRI: Hát őneki, /a pad felé mutat, ahol a Diák fek szik/ ERZSI: Jaj, . szegényről egész elfeledkeztünk, g!ANYI: Igen, én be is akartam kötözni, de megszólalt a megafon. Hol a táskám? Ugye elhoztam magammal? ERZSI: Igen, oda raktad amögé a pad mögé. /mutatja/ • De előbb edd meg ezt a kenyeret. KLÁRI: Én majd adok neki valami harapnivalót. Jóska, vágj egy szelet kolbászt! JÓSKA: Meg vagy őrülve? Kolbászt a betegnek? KLÁRI: Dehogyis. A kolbászt azt én kérem. Olyan jó\ izüen eszitek, hogy én is kedvet kaptam. De csak egészen kicsit vágjál. Épp csak megkóstolom. ÉVA: Neki inkább sajtot vigyünk. v KLÁRI: /Sanyihoz, aki a beteg körül feglalatoskodik/ 'Sanyi, ehet a beteg kenyeret? SANYI: Miért ne ehetne? De úgysem fog kérni semmit. KLÁRI: Bekapom még ezt a kolbászt. JÓSKA: Ugye nem is ojyan rettenetes? KLÁRI: Ehető. JÓSKA: Azért mindjárt más, ha igy jóllakik az ember. TAMÁS: Más? Mi volna más? Csak a külszin változott, a lényeg ugyan az maradt. Most tele hassal vagy ide bezárva. Nem igaz? És nem tudsz kimenni. Talán ez sem igaz? Telezabálod magad és mindjárt másképp látod a dolgokat. ) iCát . ж I 4 у. »'