Játék az egész!; Q 5922

- 40 - I A szinpad majdnem teljesen üres.Néhány jelzett betonoszlop,közöttük feszül a - képzeletbeli - üvegfal,A váróterem közepén két sor pad,rajtuk fekszenek az emberek szürke és piszkos-barna pokrócokkal letakarva.Csak Tamás ül ébren padja szélén.Kis idő múlva a mérnök is fölébred,fölkönyököl. JÓSKA: Mi az,te már fönt vagy? TAMÁS /kicsit összerezzen/: Igen... már régóta...illetve alig aludtam valamit. JÓSKA /nyújtózik,ásit/: Ami azt illeti elég kényelmetlen itt, /Az órájára néz/.Tessék,ez is megállt ! Állandóan elfelejtem felhúzni.Uem tudod,mennyi az idő? TAMÁS: Fél öt.Épphogy hajnalodik. JÓSKA: Átkozott éjszaka volt.Kemény ez a pad,törte a derekamat .Alig aludtam néhány órát...én is csak forgolódtam. TAMÁS: Nem hallottál éjjel valamit? JÓSKA: Mit kellett volna hallanom? /Ásit./ Jól becsaptak ezek a kalauzok.Azt mondták,ne hozzunk semmit,minden várni fog,Aztán mit adtak?Fapriccseket meg lópokrócot... TAMÁS: Csak azért kérdeztem az előbbit,mert.Hátha hallót tál valamit,azért nem, tudtál rendesen aludni. JÓSKA: Nem.Csak ezek miatt a vacak padok miatt.Kemények ké