A festmény; Q 5920

A festmény « 3 ** kérem, a művészet olyan mint az élet, ha nincs határozottan körvonalazott cél és nincs meg a kitartás és erő a megválósitáshoz, akkor csak ide-oda kapkod és hányódik az ember, / A mester Simon Éva háta mögé lép, kis ideig szótlanul nézi a rajzát. Miközben a mester Évának korrigál, Tomi egy ideig nézi a rajzát, majd lassú mozdulatokkal a tábláról leveszi, dühösen összegyűri és a szemétkosárba dobja^ majd uj rajzlapot erősit a táblára/. Mester: /Évához/ Szép, Különösen a vonalak ritmusát fogta meg szépen. Kissé bátrabban alkalmazza azonban a vonaldinamikát. Nézze ezt a hónaljtól lefutó vonalat, A rajzán igen szépen hajladozik, de a rajzolt vonal majdnem egyenértékű. Figyelje meg a modellen, a hát mellett éles,kemény, ám halványabb mert árnyékban van, A deréknál már erósebb a megvilágitás, a kontúr is erősebben, de puhábban látszik, a medencecsonton újra keménnyé változik. Ahogy a vonal végighullámzik a testen, szemmel le lehet tapogatni, hol van csont a bőr alatt, hol csak puha hus. Érzi? Éva: Igen, Mester: Ezt hangsúlyozza. Helyesen látta meg, hogy a figura szépsége a vonalaiban van, s ezért ezeket emelte ki, A tónusoknak továbbra is csak annyi nyomatékot adjon, amennyiben azok a vonalak kifejezőerejét segitik, A fej karaktere azonban nem tökéletes. Ne legyen a műben törés, indokolatlanul egyik részlet se essen vissza. Ami nem lényeges a kifejezés szempontjából, azt teljesen hagyja el. Helyes, hogy elsősorban a test vonalai érdekelték, viszont ha már a fejet odarajzolta, Legyen az is jó, A Modell hajzata szögletes formát mutat{