A festmény; Q 5920

A festmény « 3 ** Emilia: Ne mondd, Ée Otti néni ezt tudja? Éra: Viccesen el-ei szoktam neki mesélgetni egyet-mást, Emilia: Évikém, bármilyen szolid és tehetséges fiu is, mégsem hozzád való a Takács Laci. Éva: Miért anya? Te eddig nem mondtad ezt nekem, Emilia: Eddig nem szóltam, mert csak a főiskolán voltatok együtt, legfeljebb kiállításokra és hangversenyekre jártatok, de mostmár a társaságba is be akarod vezetni, Éva: Ne félj tőle anya. Egyszerű származású, de igen jó modorú fiu. Udvarias és nem hangoskodó, én már sokat csiszoltara rajta. Komoly emberek között pedig határozottan jó társalgó. Ti is élvezni fogjátok. Nem is hiszed, hogy milyen széleskörű olvasottsága van. Ebben a tekintetben is sokat tanulok tóle. Emilia: Nen is ettől félek én. Ahogy te eddig leirtad őt, annak alapján nekem igen szimpatikus. Soha egy szót sem szóltam a barátkozástok ellen. Éva: Hát akkor mitől félsz anya? Emilia: A társaság nyelvétől Évikém. Attól, hogy emiatt a barátsag miatt az ismerőseink., az itteni társaságunk téged kikezdenek, bennünket megszólnak. Maradjon csak meg a Takács Laci jó kollegának, de semmi többnek. Éva: Anya, ezt nem értem, és ne haragudj, de nem is értek veled egyet. Laci akadémiai hallgató. Ez legalább ér annyit, mint a jogászság vagy az ük orvosi egyetem, mert ehhez nemcsak ész, hanem külön tehetség is kell. Kinek lehet ez ellen kifogása? Emilia: Évikém,

sajnos a társaságunk ma elsősorban nem eszerint itéli meg az embert, hanem a származása szerint. Nagyon jól tudod, hogy a vármegye vezetői a társadalomban egy külön elit klikk, ahol a nemesi előnévvel kezdődik az ember. Takács Laci viszont