A festmény; Q 5920

A festmény - э I. kép Szin: A Képzőművészeti Főiskola egyik műterme. A falon három reprodukció, egyik a Mona Liza. A falak tele vannak rajzolva. Legbelül dobogóra állitott széken aktmodell ül háttal /esetleg fürdőruhában/. A dobogó mellett spanyolfal, A növendékek részben rajzbakon ülve, részben állvány előtt dolgoznak. Amikor a függöny fölmegy, a mester Tominak korrigál. Mester: Ezen a fokon a tanulmány ne csak abból álljon, hogy a papirra lerajzolja azt amit lát. Ez nem elég. Gondoljon arra, hogy nemsokára képeket akar festeni. Az még nem kép, ha pontosan lemásolja a látottat. Mielőtt szénhez vagy festékhez nyul, tudnia kell, hogy mit akar kifejezni, mit akar a szemlélővel a témáról közölni. Amikor ezzel tisztában van, a képet komponálja meg. Pontosan állapitsa meg az alak és a környezet között a helyes arányt. Igen fontos kérdése ez a műalkotásnak. Nemcsak a festészetben, a többi művészetekben is. A téma ás a kiegészitő részletek, a körités helyes arányának megállapításával kezdődjék a tudatos komponálás. Maga ebben a tekintetben hibázott. Kicsire rajzolta a figurát, túlságosan nagy körülötte az üres tér. Ez az alakot hátra szorítja, lenyomja. Semmi nem indokolja ezt. Pláne ellentmondás aztán, hogy bár a figura a térben eléggé hátra került, mégis olyan részletességgel oldotta meg, mintha közvetlen közelről nézné. Teremtsen egyensúlyt a rajzán. A megoldás annyira egyszerű, hogy meg sem mondom. Jöjjön rá önmagától.