A festmény; Q 5920

A festmény « 3 ** Különben sejtem Piri, hogy mire célzói, /Az ujjával megfenyegeti,/ Elárulom, hogy én is olvasok és tájékozódom, Lenin szerint a jövő művészének olyan képeket kell festeni, amelyeket mindenki megért. Nahát akkor én inkább a jövő művésze i vagyok, mint Laci, Sanyi: Fogalmazzunk pontosan, A jövő képgyártója, de nem művésze. Vili: /Sanyinak/ Még nem dőlt el, hogy melyikünk viszi többre, A mesterre nem mondhatjátok, hogy nem művész, mégis jó pénmért veszik a képeit. Abban azonban kételkedem, hogy Laci az ilyen fajta festményeiből egyet is el tud majd adni, Higyjétek el, ez a kutyának sem kell, A Zsófi se tenné ki a szobája falára, hiába tartja Laci igazabbnak, mint az Éva vagy az én rajzomat. Pali: Laci, ha kitartasz emellett a stilus mellett, őszinte és igazi expresszionista önarcképet festhetsz a korgó gyomrodtól balra csavarodott orral és jobbra elhúzott szájjal, /Nevetnek/, Laci: Hiába beszéltek, én nem alkuszom meg olyan könnyen. Nem megélni akarok a festészetből, hanem művész szeretnék lenni. Pali: A mester is művész! Laci: De én más akarok lenni, mint a mester. Sohasem fogom őt utánozni, mert én másként látom az életet. Azt hiszem az előbb elég élesen kiütközött a kettőnk életlátása és felfogása közötti különbség. Én az életet nyersen, kendőzetlen őszinteséggel akarom megmutatni. Ha ezért éheznem kell, hát éhezni fogok, igy ni,/Az orrát kézzel balra huzza, a száját jobbra vonja, az arcát beszívja,/ /Nevetnek/, Éva: Fiuk, én azt hiszem, az igazság középen van, Laci ne mondjon le az igaz festéséről. De az igaz nemcsak rut, hanem nagyobb mértékben szép is.