A fáraó; Q 5919

- 28 Költő :Olyan, ъъ egész, mint egy szép álom, felséges királyné, mint egy tökéletes költemény, minthogy az is. Nagy kegy lenne, ha egy kis zAgben kapnék én is egy kis helyet, biztosítva lenne a halhatatlanságom és tudnám, a f Iséges fára6 költője lennék a másvilágon is. Lehet ennél vágyam nagyobb é3 szebb jővö életem? Fáraó érted, kedves költőm, ha lukira is velünk lesz, persze, /az énitészhez/* Szólj a festőknek, fessék rá a képre kettejüket Í3 közel Hozzánk. Jukira és a költő / zavarban/

1 éh, felséges f^raó .... Építész í/egy benyílóba mutat/* Ez lesz a kincstár és minden szükségleti cikknek a helye, a ruha, még a sétabotok helye is. A másikban a kocsik, felszerelőJGj^b, biítorok helye, az edénye kő és egyebek helye. /iáig a többiek a mutatott helyiséget szemlélik Jiécira és a költő itt maradtak a teremben. / Költő íőukira, istennőm....Persze, te inkább a fáraó után vágyódsz... Jakira :A fáraót imádom, de—téged szeretlek, tudhatod te hólyag. Költő iTudni, mondjuk, tudom, de jó hallani minél többször, ebből © sok sem sok. /közben visszatértek a többiek is./ Nefretete :Jé így előre gondoskodni álunk utánra, mert csak ezután következik az igaz'$ élet. És aki elhibázza? , Gafer íAz az örök életét hibázza el, a -szerencsétlen. Költő íÉsfctJmár ezt az életét hibázza el? Titkár :Az a rettenet, az az örök bítnhődés. Nincs kiút,— itt kell elrendeznünk életünket, itt kell ma punkon javitani, tökéletesedni,——itt még nem késő. Épitész *%nt a részeves, félbolondnak tartott faszobrász, oedig raic'Oda ész, ő me«pldoi+a a saját problémáját. Épi^et magának egy kis sirszobát: Befestette szép tájakkal, kicsiben, telefestette dolgozó rabszolgákkal, vitézekkel, királyokkal és főleg sok szép nővel. Telerakta szobrokkal, ő nem a mai életét javítja, mart erre képtelen már* a másvilági életét javítja, az örökkévalóságot! javítgat,— a főisten sajátmaga vezeti kézenfogva a képen. Na-ppetete î^ohét, és mi Tesz azokkal о szerencsétlenekkel, akik a szolgái .lesznek, h« a másvilágon is, ne mondjam, hogv bolond marad, ha csak hóbortosnak is marad,——tönkre megy a másvilági életük, ha még most meg nem változi