Passio profana; Q 5917

SZIK Ör eg Svábhegyi Villa kertje a Lianna utcában. A Régi hűs veran dán egy kis asztalka áll vacsorához megteritve. Az asztalon sár közi vsrrotas ,habáncsészék, kalács, kristálypohár és méz. Az asztal végén a kendő fel van hajtva.A költő előtt papir.lt. majd megáll nézi egy darabig majd szinte magának - olvas. KÖLTÖ FANNI KÖLTÖ PANNI KÖLTÖ PAIT NI KÖLTÖ FAI'NI KÖLTÖ PA NI KÖLTÖ PANNI Miklós " aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred, hogy minden összeomlott s elindul, mint kisértet s kis holmiját elhagyja s úgyszólván yieztelen annak szép könnyüléptü szivében megterem az érett és tűnődő hekézszavu alázat Az másról szol,ha lázad, nem önön érdekéről az már a messzefénylő szabad jövő felé tör..." / csend/ Le kár, hogy nincs itt Panni...Ugy érzem itt e sor után fokozni kell még.írni sem j

u, mikor nincs itt s ovó szemét nem érzem hátain megett. Nem értem hol lehet már. / felkel idegesen sétál, felnéz a csengő drótra/ A csengő drót remeg. / ajtót nyit/ Ugy látszik nem jött senki. /becsukja az ajtót/ Gondolhattam, hogy nem / leül újból irni kezd/ "Semmim sem volt s nem is lesz immár sosem nekem." /nézi a papirt,bologat/ A fájdalom fesziti, versem kezd szállni fel. Aljból ir/ "Szivemben nincs harag már.Bosszú nem érdekel..." /elméláz/ Mi minden fér egy sorba.... Csiszolni kéne rajt. ,Verset faragni most is mi végzet u

dja hajt? /csengetésre felriad/ Ki az megint ? / ajtót nyit, Panni jön/ Megjöttem. и о végre. Fáradt vagy? Már nem csak hosszú volt az ut. Ugy röppen itt a lélek utánad és elédbe Tudom,_ hogy vársz.Futnék s az ember hiába fut Egy gátfutás az élet.A villamost lekéstem. Megállít egy barátod s aggódva kérd : Mi van? Egy hírlapot még vettem lent a Széna téren. / előkotorja/ s V'rhattam tiz percet. Mért is hagytál magam? A Belvárosban jártam.Eladtam ezt a házat. Elbújni sem lehet már.. Igy sincs pénzünk elég. /hoss zu csend/ Hogy it vagy minden más már. Kinyíltak a virágok s a langyos napsugár is mint egy "riadt veréb" ugy bujt el Mürteid közt.Megéled minden tárgy most a vén vi lanyzsinór, a szék, az asztalod, /aggó dva/ Te Miklós! Búvó helynek nem jó hely már a város. Le et... Te mondd - reggelre nem fájdult meg karod? "Tark

wmon jobb kezeddel aludtam én az éjjel