Passio profana; Q 5917

V. ÖTAÜJLO. ID О üZilíM 1944 m/

jus. Kicsiny tisztás a Nagyszénás oldalában, háttérben bfekrokkal Az egyik оIdalom meredek letörés.két detektiv jön civilben egyforma ruhában, kezükben valami táskát cipelnek. LIEKÏ1V 1'ÁlhiA DETEKTÍV TÁRSA DETEÍÍTIV TAHSA DETKTIV TÁRSA DETEKTÍV KÖLTŐ ÉS KÖLTÖ FAÍMÍMX KÖLTÖ F At ; к I KÖLTÖ F A

LUM 1 KÖLTÖ FAÍUML KÖLTŐ FAÍMEI FüiM iM 1 FALMJMI KÖLTÖ F ALM ÍM 1 KÖLTŐ F ALM LM 1 KÖLTÖ F ALM IMI KÖLTÖ unalmas, hogy nincsen már ünnepünk se. üusztus talan mesterseg annyi szent. Es még nem is vagyunk jól megfizetve bár nélkülünk felbomlana a rend. Van itt egy kocsma <Jó volna inni végre. Értelme nincs sok hallgatózni, de inkább más üljön a börtön mélyén, mint mi ha az a rend, hogy mind legyen tele. Egy két turista sétálgat erre csendben s egy teljes osztályt mozgositanak. Azt nézik csak : ^i"szép a naplemente. As elbocsátanak, ha nincs adat. A Gestapo jol tudja mért küldött el ott érzelegj, ha ott faggatnak ki. Szeretnék végre ember lenni ! kö zhely. ki dolgunk meet egy most : Látni s hallani. / elbújnak/ / jönnek az ellenkező irányból/ /bljünk le már. Oly szép a naplemente. / A réteg, lásd már válig ér a g^om. их búvóhely a fáradt bujdosónak. Oly jó kezed^éreznï

evtfïlmén. m

s nem tudok én mégsem irni rólad, simult a tél. л május itt^van végre Szenvedésünk már végéhez ér. и égy éve várjuk, hogy jöjjön a béke. Elfásülünk. Csak az, ki nem remei. Emlékszel még az első randevúnkra. A Margitszigetre jöttél el velem. Szavaltál arról, : Lelkesit a munka.!" A Felkán meg fürödtünk meztelen. ÍM agy természetbarát voltál. Örökre hegyekbe vágytál s voltál tengerész. Az Océánt a láva már befödte, még itt is álmodsz. Fantáziám kevés. Amit láttam csak azt tükröztem vissza. Mivel oly tiszta volt a környezet, költészet lett, amint szemem felitta. h

e szén is volt. itt járkálni veled. Magam még most is maja gyereknek érzem s emlékeke lettek máris kincseink. Emlékszel rá? Egyszer négy éve télen együtt háltunk egy erdész házban kint Ereszről jég-csap loogott ablakunkba barátságos és csendes volt a völgy. Pipált a kémény szürke füstöt fuva. "tí a ház nagy hagyma il lattal üdvözölt. "A léceim a falnak állitottam gőzöltek bent a fáradt emberek." A jégvirága nevedet karcoltam igy esi L

lagokból volt szőve neved.