Arkangyal; Q 5916

28 Imola és az anyaság soha meg nem valósuló ösztönével.Örökkön tartó sóvárgással egy tejsaagu,bársonyos bórü apróságért .Aki az egyém. És ez igy marad,amig csak élek... Gyula Amig velem élsz. Ez a tétel hiányzott még a végelszámolásodból. Gyűlöllek az áldozatvállalásodért. Elviselhetetlenül... Imola A te bűnöd. Fizettél volna időben.Gyengédséggel,szerettei, férfias vonzódással.Csnk egyetlenszer láthattam volna a pápilláid tágulását,a sőv irgásodat,a kívánságod torkot szoritó marisát,a tomboló vágyakozásodat, gyetlen egyszer tépted volna le erőszakkal a ruhámat, .gy tien egyszer perzselte volna végig forró lehelleted a bőrömet... Soha nem kívántál látni,olyannak,amily

en vagyok?Beinni szemeiddel a testem vonalát, mellem forrnáját?Ember! Te nem kivántad látni a természet legosodásabb alkotását? A kiteljesült asszonyi testet?Ez az!Nézd/félig lerántja magáról a felső ruháját, kintről kopogás/ Gyula Azonnal/megsemmisitő tekintet vett Imolára,majd botjára támaszkodva az ajtó felé biceg. Most tűnik ki,a bal karja és léba szinte teljesen béna.Az asszony visszaöltözik/ /Gyula másodmagával jön vissza,kisérő

je Joó András negyven év köriili, erőteljes, jó megjelenésű férfi/ András Tiszteletteljes kézcsókom Imolácska.Árulja el már a titkát? Mitől tud mindig szebb lenni? Ma este...De nem is folytatom, mert Gyula...Szóval nem is zavarok egy pillanatig se tovább, Katica kért meg. Nála jártam a postán Imola Nem véletlenül... András /nem érti/ Természetesen. Pénzt adtam fel.Éppen akart keresni valakit,aki ideugrik Gyulához ezzel a távirattal.Vállaltam. Parancsolj.Hát igy. Imola Mintha Szabóékhoz apropó nélkül be sem lehetne térni. Üljön le, beszélgessenek. Kap valami szerény vacsorát is...