Arkangyal; Q 5916

Jöttek utánunk... Beake Az elvtársak. Azok az agyonfáradt mentők, gytől-egyig.•• Nagy Bz Jó volt! Hitet adott /dohányt, meg papirt kotor elő, sodorni készül/ Benke Ne húzd azzal is az időt ! Vegyél /doznit nyújt oda/ Nagy /rágyújt/ őrá'- óta az első! Annyit mondok, hogy Szabó Gyula Benke elvtársnak köszönheti, ha megél, ú gondolt rá egyedUl. A gyutacs raktárnál, a főkape

solónál. Ott kell keresni. Más, mint a Gyula nem gondolt ezzel... /Imola sárosán Benkéhez búvik/ Igaza lett... Megindultunk arra, de omlásba ilt

!'öztünk. Én nem tudom, mi ad •rőt az embernek? De os ik hordtuk, kézzel, lapáttal, vederrel, ki hogy. A mentő elvtársak agy dolgoztak, mint a gép. Szótlanul, megállás nélkül. Csak oly'

or került egy-egy mocsokfolt az arcukra. A kezlik fejével törölték n verejtéket... Benke Ez alatt az omladék alatt feküdt. A főkancsolóhoz menet szakadt rá. hátulról kapta, ügy zuhafri£ hogy csak a feje, meg a joub karja maradt ki a rakásból... Nagy Olt, de lint az újszülöttet sem, olyan féltv tettiik a hordágyra. Ti tudja mivé lesz? Tán ember se soha... /Imola lezuhan/ Benke J'solj Csak! Cigányasszony! /Kozi, Benke vi; ozafektcti Imolát a korábbi fe'helyére, Nagy tanácstalanul áll, fog Ima sinc3, mit vétett, majd б is a^iti a lányt. Zajtayné artikulátlanul sápítozik, magára hagyottan/ /Amint a többlek hátrahúzódnak Imola mellé ereszkedik, babusgatja, siaitgatja. sír/ Zajtayné Tislányom! Drága, egyetlen, szerelmetes magz torn. Mit tegyek érted? Teremtő Atyám! Miért nam világosítod meg elmémet? Miért nem tanácsolod, mit tegyek? Nagy /a fali víztartályhoz lép, a bögrébe vizet enged és Zajtayné kezébe teszi/ Itasson Vele hőhány kortyot...