Újra együtt; Q 5915

60 Hajnalka« Adrienné« Hajnalka« Adriennét Én meg ugy bíztam a nagybátyám szentbeszédében és áldásában, mintha minden kiejtett szó esó az Isten rendit hetetlen fundamentumára épttotte volna a mi házasságunkat.. Látod, mi lett belőle t Hajnalka« /«részvéttel«/ Látom anyukám! Adrienne« Csak legalább téged tudnálak megóvni az ilyen siralmas asszonysorstól. Micsoda házasélet várhat a mai lányokra, akik már többnyire pap nélkül kötnek házasságot, ha az e gyházi esküvő sem nyújt már biztos alapot. Az nem is anyukám! De hogy is hihettem a ti gazember apátoknak. Legalább egy hónappal ezelőtt ne hallgattam volna rá. Hát ilyen naiv vagyok én? , Minket is megtévesztett a fogadkozása.Anyukám ne gyötörd magad olyanért, amin már nem lehet segíteni. Hát hogyne gyötörném, amikor a gazember apátok miatt jucott kátyúba az életem Zoltán bácsival is. Hem akarok egyedül maradni!... Félek egyedül.•• megöregedni ! Hajnalka« Majd mindig együtt leszünk. Adrienne» Nem leszek kolone. Nem akarok senkinek a nyakán nyűg lenni. Mért is nem hallgattam rátok? Emlékszel, még Csaba is hogy megszerette Zoltán bácsit. Te is hogy ürültél mindig, amikor Zoltán bácsi eljött hozzánk. Milyen nagy szeretettel segített neked mindig az idegen nyelvek tanulásában. Amikor egy hónappal ezelőtt közültük veletek,hogy Zoltán bácsival pár nap múlva házasságot kötünk, szinte ujjongva mondtad, hogy a ballágáskor már újra lesz neked apukád. Tulajdon apátok sohasem törődött veletek. Várj csak, nézd már el is felejtettem,hogy is szokott téged emlegetni Zoltán bácsi. No, mondd, te biztos emlékszel. Tudodd, akinek ugy megörült Odysseus, amikor a vihar egy szigetre kivetette. Te biztos tudod.