Újra együtt; Q 5915

27 Hellas ragyogó kék egéről Apolló szórja perzselő nyilait a szikrázó földre. Még a vihar is fenségesebb^ V mint bárhol a világon, mert az éjszinü tenger ta•y rajos hullámiban a haragvó Poseidon rázza háromágú szigonyát. András« Az anyja viganóját. Zoltán« A levegőben mindenütt az Olymposon lakó istenek surranása érződik, amint a játékos görög képzelet e csodás teremtményei szerelmi légyottra sietnek a halandó földi lényekhez. Andrást A tél&Hl kiskésit neki jel Zoltánt Korszakokat csapongva ugrik át képzeletem <e~ világ minden tájára széthurcolt görög műkincseket összegyűjti és eredeti helyükre illeszti. Andrást Inkáb krumplit kapálnál. Zoltán« Felbaktatok az athéni Akropolisra és merengve állok meg a Parthenon esodás oszlopai között, S mikor a nap aranyszekéren az Okeános habjaiba merül s az ingatag Athéni tömeg Mé már házába takarodott, átballagok a kihalt Agórán is. Olykor megállít a magánosan kószálgató tömpeorru bölcs és bucsuzóan kezét intőn felemelve lelkembe vési« " Ismerd meg önmagad " Andrást Legalább esőt is mondana. Nagyon kéne I Zoltán« Mege^edádom—a^-oLiapo

si játékokon аи i

fjú. to

o to

k -arányosságéi éo rugolmaozá

gát. Áhítattal Vállok meg a testi-lelki szépség harmóniáját kifejező szobrok előtt. Felkeresem végül az Amphiteátrumot is, melynek roppant színpadáról Sophokles fennkölt soraiban az emberi élet tragikuma árad a nézők felé, mig fölöttünk lassan szétteríti sötét szárnyát а и Végzet", , András« Hess, te csúnya madár I... Álomvilágban élsz Zoltán! Zoltánt De otthon érzem benne magam. Andrást A valoságos világban pedig alvajáró leszel. Nem vezet ez jóra Zoltán. Tudod mi hiányzik Neked? Bgy asszony, aki jóban-rosszban melletted állna. Nem lehet a korán