Varázslat; Q 5913

-46Eszter: Csaba: észter: Csaba: Eszter: Csaba: Eszter: Csaba: Eszter: Csaba: •"•szter: Csaba: Eszter: nézi, majd kinyitja az ajtót és módjával kiszól/ Eszter. /berohan, közben a telefon elhallgatott/ betették. Mért nem vetted föl? A parancs az volt, hogy kiabáljak. És ha valami sürgős eset? Akkor hivják a mentőket! bzalonnás rántottát kapunk. Megfelel? Kitűnő, /telefont nézve maga eló/ Ki lehetett? /fenn/ Halljam az ultimátumot! Valóban ultimátum. Én is annak kaptam. Tudod, édesanyám beteg. Kivánom, bár igazatok lenne apámnak, neked és mind az orvosoknak, de - te jobban ismered ezt a tipust, mint én - szóval, meg van győződve, hogy már nincs sok hátra. Szeretné megérni, hogy unokája legyen. Az anyám, szeretem. Nem érdekel, ha százszor is rögeszme ez, megnősülök. Téged akarlak elvenni, csakis téged, ne kényszerits rá, hogy mással álljak össze. Természetesen Pesten. Most inkább Pesten, mint valaha. Megmagyarázom, ígérd meg, nem raondsz egy гоззг szut sem anyámra. Még gondolatban sem! Tisztelem édesanyádat, s csak egy vitám van vele: melyikünk szeret okosabban téged. Nem kerülgetem. Anyámnak fülébe jutott, hogyan élsz te itt, /fölcsattan/ Hogyan élek én itt?