Varázslat; Q 5913

-4oÖdön: Eszter: fdön: Eszter: Ödön: Eszter: Ödön: Eszter: Ödön: Eszter: Ödön: .bszter: Ödön: Eszter: Leereszt az öntudatom, amit maga belémpumpált. Amivel elérhetett volna mindent, de mindent. Talán még Gigit is, ügye? Amennyivel különb maga annál a kis cafkánál. Nem baj, nekem azért kell. Még ma elkapom az aranyos kis bigécskót és kianalizálom, de a magam módján. Ha netán kiváncsi rá, doktornő, szive sen elmesélem majd, beírhatja a könyvébe, /nyul a telefonért/ /riadtan/ Mit akar? Elköszönök a főhadnagy elvtárstól. Nekem kezemben a kilépő. Ki tartja vissza? Mire vár? kenjen, szaladjon! Szabad, szabad,,.nem érti? Szabad! /csinálná, de nem sikerül neki/ Hö...höhi,..he,,,Ez az ideges nevetés, ez - meg kell hagyni - ez franko lekopott rólam. Ha újra tapasztalja, jöjjön majd el. Ne nézzen egészen hülyének, doktor néni! /elrohan/ /miután az ajtó becsukódott, fölsóhajt, s magának/ Nem, a hülye én vagyok. Oltári nagy hülye vagy te doktor Virág Eszter! /veszi a kagylót/ /Sötét/ Csaba: 7« M

p . Eszter szobája. Törté ik aznap kora délután /ül egyedül, olvas, közben az órájára les. Ajtó nyilik,