Varázslat; Q 5913

-37Eszter: Márton: Márton: Eszter: Márton: Eszter: Márton: Ödön: Eszter: Ödön: ödont...Igen őt. /leteszi a kagylót/ Szegény őrmester elvtárs, hirtelenében nem tudta kiről b szélek. Higgye el, doktornő, mi szeretjük ezt a fiút, A sima vagányok közé tartozik. Ha egyszer lebukott, nem akar átrázni minket. Odaszól a jegyzőkönyvesnek: diktálom. És mondja. Most viszont csak: igen, nem, igen, nem. Látja, főhadnagy elv,ára, ebből rögtön tudnia kellett volna, hogy most ártatlan. Doktornő, utólag én is mindfcg okos vagyok, /közben elrámol és bezár mindent/ Meg aztán Ön egyénileg foglalkozik egy esettel, én viszont sajnos...hm...néhánnyal. /Kopognak az ajtón/ Itt is van. /föláll/ Ha végeztek, szíveskedjen fölhívni a kilencvenkettesen. De nem kell megvárniuk engem, természetesen nyugodtan távozhatnak. Köszönöm és ne haragudjon, ha talán kicsit ingerültebb voltam. Nagyon megértem és kivánom, szerezze vissza a paciensét. Megpróbálom, /kezet nyújt/ A viszontlátásra, főhadnagy elvtárs. Kezicsókolom, doktornő, /el/ /néhány pillanat múlva belép. Köszönése szinte ugy hangzik, mint Márton köszönésének visszhangja/ Kezicsókolom, doktornő! /őszinte örömmel/ Jóreggelt, Ödön. Tudja, hogy nagyon megijesztett engem. Köszönöm, hogy kiszabadított.