Varázslat; Q 5913

-12Eszter: Ödön: Eszter: Ödön: bszter: Ödön: Eszter: Ödön: Eszter: Ödön: Eszter: Ödön: A házinénimtől kaptam kölcsön, a férjéé volt. Maga is albérlő? Nem mondom, valamivel jobb kégli, mint a mienk. Megkínálhatom egy kávéval? Ne tessék fáradni. Kész van, csak megmelegítem, Megiszom én hidegen is. Csak hogy megnedvesítse a szájamat, Három órája strictielek itt az utcában, /spontán mozdulattal cigarettát dug a szájába, s hogy Eszter ránéz, észoekap/ Nem szabad? /miközben tölti a kávét/ De, de, csak egész nyugodtan, /előveszi a csomag ci arettáját, b

s

zter orra alá dugja/ Parancsoljon! Köszönöm, én nem dohányzom, legye már le a kalapját és üljön le ! /sz

ut fogad, kézbe veszi a feketés csészét/ Jó pőfa kis csésze, olyan kicsiben, mint egy./bilire emlékezteti/ Höhö,..! /Hogy Eszter nem reagál rá, zavarba jön és miután lehörpintette a kávát, szivott egy mélyet, rászánja magát a szövegre/ Sz

üval,, .mert ugye megígértem. És amit én megígérek, az hétszentség. Sajnos azonban az a szomorú tényállás, hogy a haverom az a ló, az a műszálas vagány nem dobta el az óráját. Ott сsusztam-másztam a parkban éjfélig. Négykézláb! Azt tegnap, hogy kiszabadult, bevallotta. Elfelejtette eldobni, tóint egy ded^s: tanitonéni kérem, elfelejtettem... Akkor a bendőreágen megkapom. Halá'li naivlstának tetszik lenni, doktornő. Azok is a