A médium; Q 5912

22 fiatal mbar: Én voltam «к az újonc flu, ©kinek az olasz fronton kétszer is megmentette az életét ! / Varga János kitörő örömxel borul a fiatalember keblére./ У rga: Richáro" ! Hét te vagy az, Richárd ? 0, ha tudnád, mennyit gondoltam reád. Csakhogy újra látlak, szeretett gyermekem. Mintha a fiam lennél, oly öröm ez nekem. Mennyire megfériaaodtált S az a bajus* ! Ó, Richárd ! álig ismerek már rád! Richárd: Hát János, bácsi, - ami ezt illeti mags is eléggé megfehéredett ! £££21 Sajnos igen ! Л sok gond megőszitett ! Richár

d: De hát miért nem keresett fel ? Hiszen megígérte, amikor a frontról hazaszöktünk, hogy majd felkeres engemet! Ám » mai nafdg mindhiába vártam. Mag® sohasem keresett. Pedig tudja jdl, hogy hálával tarto/om, hiszen megmentette os életemet ! Sokáig kerestem, de soha nem leltem meg, mig végre ma a párisi áruházban megpillantottam, nyomon követtem hát, s ide eképpen jutotta« ! Virerai Kedves tőled Richárd, hogy felkerestél ! f-X méltán teszel szemrehányást nekem, hogy soha fel nem keresltelek, holott én tudtam a címedet ! De alapos okom an rá, hogy nesete elkerülje® az eaberket. Tudod Richárd, ha felismernek, az rá® nézve végzete® lehet !• Hiszen végre nem hajtott halálos Ítélet terhel engemet I Richárd: János bécsi ! Csak nem tőle® félt, hogy elárulom ? Hiszen én®'• tt»m mondták тевёЫк ki megér® н halálos Ítéletet ! Miattam kell kerülnie az emberke

t I Engem viszont a maga önfeláldozása örök hálára kötelez. Hát feltételezi, rólam, hogy hálátlanul sütkérezni tudok a napos oldalon, és az