A médium; Q 5912

• 77 Dénes: Hah! Akkor én a fiadat ismerem! Hiszen a Guttman cégnél dolgoztam éveken át, aig az © hiéna ki nem rúgott agáréból! Póter: Dénes ! Te ismered о fiaiaat ? - Az én Richárdomat ? *énes: Hát, csak vtgy látásból! Sokszor láttam, amint a yáros mutogatta neH az üzemeket, s a gépeket. Péter

: / Izgatottan / Beszélj róla Dénes ! Milyen fiu? - Szép-e ? Jó-e ? Barna-e vagy в бке ? - Гв n ondd Dénes: Hasonlít- e rém 7 lónes: Azt hi szem,igán ! Szép 'tsz tenyeboma haja van akárcsak neked. És hozzád hasonlóan jóindulatu ! Velünk munkásokkal mindig rokonszevezott ! I Péter: őh Istenem ! Mi szörnyű bűnöm lehet* hogy i vy megverted az én életemet ? Van egy szép derék fiam, aki mégsem az epyém ! /Kis Sí ünot. Kerekes Péter kezét térdén ö zekulcaolva ül, a merengve nézi ö holdfényes égen tovaszálló komor fekete fellegeket./ Péter: Hát igen! A tőke beárnyékolja és gyászbaboritotta az életemet. - Ugy, miként ezt s vérrel áztatott harcmezőt, ezek a sűrű s^tét fekete fellegek. Hát sohn em süt már le ránk a nap? Kost előkelndikál a hold, - s egy pillanatra о kísérteties táj, ezüstös fényében világlik, ám, de nem sokáig. Most újra jönnek tornyosulnak a fellegek, s a gyászos felhők eltakarják fölettünk az get ! Dénes: Igen! Megint nem látni mást, csak sötét, csillagtalan eget. S gyászos reménytelenség megmételyezi testemet lelkemet. Viszont létom-e még valsho az én szép szülője Idemet. Oh Péter ! Rossz sejtelmek gyötörnek.