A médium; Q 5912

- 37 A kánlár: ô

f esek megélhetném már azt a nagy napot! Hazatérnék családi tűzhelyemhez, és »agamhoz Ölelhetném az én kicsi leánykámat ! Már csak 5 ш én egyetlenem ! Bsjta kivül már önkim nincs nekemI Szegény feleségem már nem élhe te meg, bogy vi szontlásnara. Síig én távoli országokban a halál Ösvényeit jártam, Öt otthon érte utói a vég. A tüd'baj vitte el. Péten Hát igen,- ilyen nz élet ! De neked mégis csak van valakid, aki hazavár ! A káplág: Igen! Az én aranyos kicsi lányom már biztosan epedve vár!Tudod lelencház?a adták szegénykémet, ó, hogy fog örülni, az én kicsi Mártám, ha iaojd hazatérek! Péten Hát igent - Biztoson nagyon fog örülni ! De haj - enger, bizony nem vár h<:za senki! A. káplár: A múltkor emiitetted, hogy van neked egy tizennyolc éves fiu gyemeked. Hát az nem vár haza téged ? ШШ. Nem, Dénes, nem ! Valóban von nekem egy fiam, de az cojnos mégsem az én gyermekem ! "énen Nem ért :lek Péter ! - Mostanában olyon zavaros dolgokat beszélsz! Péter: Igen, zavaróé ás életunt vagyok! És mostanában teljes szivemből vágyom a halált, mert rájöttem hogy nincs kiért élnem! - Hi zen engem már mindenki elhagyott. De hiába akarok meghalni, hiába hajtok végre vakmerő tetteket, az ellenséges golyók rendre célt tévesztenek, és aztán a zubbonyomra avatják az ujabb és ujabb érmeket!