Kancsal istenek; Q 5909

54 beszélek. - I ... igen ... felszaladtam ... e y percre ... most reggel ... igen. - Hát akkor várlak. Siess! /Leteszi a kagylót, egy karosszékbe veti magát, felvesz az asztalról egy újságot, belelapoz, aztán ledobja. Feláll, bekapcsolja a rádiót, hallgatja egy percig s tánczenét, aztán ideges, kézzel elzárja. Kinéz az ablakon, de ehhez sincs türelme. Megint felveszi ós ledobja az újságot. Végül a magnetofont kapcsolja be./ MAGNETOFON /Bálint hangja/l Normális ember nem szokott magában beszélni. M vGN" TOPON /István hangja/l Dehogynem. Néha elkerülhetetlen. IBOLYA /felkiált/l István! /egészen odahajol a készülékhez/ MAGNETOFON /István hangja/l Én legalábbis néha elkerülhetetlennek tartom. Ha valami nagyon bonyolult tételt kell megoldanom, okkor fennhangon mondas el а levezetést. Jobban észreveszem a logikai összefüggéseket vagy a logikai hibákat. Természetesen, ha ... /Ibolya elzárja a készüléket, mert az ajtó nagy zajjal felpattan* Bálint ront be, magéból kikelve/ BÁLINT t Kidobtak. IBOLYA» Micsoda ? BÁLINTI Az a vén csirkefogó! Az az aljas gazember! Az igazgató! Hogy ö már eleget elnézett nekem! Hogy ő mér tovább nem fcüri! Ostoba állat! Idióta barom! IBOLYÁI Ne dühöngj! Biztosan volt rá oka. BÁLINTI Volt oka! Volt oka! Ha akarnak, mindig találnak okot* IBOLYÁI Mégis. Érdekelne. Ebben az esetben például mit találtak ? BÁLINTI Egy vonást. Egy hitvány vonást. IBOLYÁI A jellemedben Î BÁLINT /felhorkan, de aztán lenyeli a raórgét/i Tudod jól, miről van szó. Te tehetsz róla. IBOLYA! Én ? BÁLINTt Itt előtted Írtam rá arra a nyavalyás Idézésre. Miért engedted ? IBOLYA! Á! Hát mégiscsak baj lett belőle ?