Kancsal istenek; Q 5909

- 14 ISTVÁNt A másikkal •». Én aztán már ... csak a másikkal «*• Ez ... cz ••• о ... Azt hittem .». ő már régen elment... 0 VOS* Elment ? Ugy ? Betört koponyával ? ISTVÁN /feloriit/i HÍ ? /letérdel, hogy megnézze, de az orvos durván felrántja/ ORVOSí Álljon fel! Mit színészkedik ? Tudta maga nagyon jól, mit csináltI Azért akart olyan sürgwoen elmenni. Azért nem bánta a sebesült kezét! Hát nem, olyan könnyen nem fogja megúszni. Aeaenyen/ Most mar nem megy sehová sem! Itt marad, és me .várja a rendőrséget. Érti ? élj ön le arra a padra! Egy-kettő! ISTVÁN /egyre a halottat nézte. Csak a második felszólításra engedelmeskedik. Lassan leeresskt clik arra a padra, amelyen a jelenet elején ült Bálinttal/ /Csend. - Az Orvos az utca bejáratánál állva figyeli, önnek-e már a rendőrök. Közben Istvánt is szemmel art ja. - Bálint attól kezdve, hogy az Orvos megjelent a színen, félre huzó-.lott, ós egy fának támaszkodva, némán figyelt. Most lassan István felé indul/ ORVOSt No végre! Jönnek! BÁLINT /Istvánhoz érve, szó nélkül átöleli/ ISTVÁN /megragadja Bélint karját/* Nézd! Ott... Ott... Világ03 as ablak! /А szin ismét elsötétedik, majd - komorhangulatu átvezető zene után - Bélint szobáját látjuk, nappali fényben. Egyszerűen bebutorozott, rideg es rendetlen férfi tanya. Csak a szin közepét foglalja el; a jobbos baloldal sötét./ IBOLYA /е y rozzant peíiagon ülve, feszült figyelemmel hallgatja a fel-alá járkáló Bálintot/ BÁLINT /megáll/* Azután elvitték ... Ennyi volt az egész. IBOLYA« Ennyi, így tudtam én is. És István is ezt vallotta. Minden tárgyaláson. BÁLINT /erőtlenül/* Igen. IBOLYÁI És te most azt állitod, hogy István hazudott ? Minden tárgyaláson ? BAU0R« 6«.