Olajfákhegyi misztérium; Q 5908

APOSTOLOK egymás szivének rejtekébe szeretnének belelátni. Ezzel vannak elfoglalva. Semmit sem vesznek észre. KRISZTUS látja és hallja egyedül a bujkáló Júdás árulását. Fájó, szomorú pillantást vet rá. JUDAS megrémültén, gyáva, hirtelen fordulattal eltűnik. POROSZLÓK gúnyos, megvető kárörvendezé

s s el, csúfolódva sietnek Júdás után, nehogy megugorjék. Kacagva kiáltják: - Elfogjuk! KRISZTUS egészen magába roskadtan hajlik meg. Mintha már a Kereset súlya alatt roskadozna. Tudja, hogy sorsa megpe

osételődött» Bánatosan hordozza körül tekintetét a megmaradt 11 Apostolon Mintha még most, a A megbizonyosodás után is keresné köztük az elveszett 12.-etí. PET-R szeretné a gondi'ell egeket elütni Krisztus arcáról s a Táborhegy ragyogását felidézni újra. Lelkes hittel vallja: - Uram az Árulás és Tagadás szelleme nem diadalmaskodhatik fölötted! KRISZTUS hosszan, még jobban elszomorodva nézi némán Pétert. Majd intő figyelmeztetést ad neki: - Péter! Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essen! Feje elnehezülten hanyatli-k le. APOSTOLOK lelkesené fogadkoznak: - Mi mindig melletted fogunk maradni! KRISZTUS felemeli most szemeit az kg leié. Az Atya segítségét kéri röpke- fohászban a Tanítványok hüségfogadalmához. Érzi, hogy utolsó bátorítást kell adnia az Apostoloknak. Maga is uj erőre kapva a fohászból ,érces hangon, profetikus ünnepélyességgel biztatja Őket; - Az Áruló már befejezte munkáját. A Tagadás szelleme titiket is megkísért az elkövetkező órák alatt. De higgyetek és bízzatok! Erre az éjszakára is világosság deröü. Mert én vagyok a Világ Világossága! Elbukva, téjrelyegve is Célhoz értek. Mert én leszek számotokra mindig a kivezető Ut ! S bármily szenvedések zudulnak rátok, ne rettegjetek! En a Halál fölött ÍE győzedelmeskedem! Mert én vagyok az Élet! A Ti Eletetek is! JAN03 boldogan ujjong fel: - Veled igy Mesterem, sohasem változik az életünk siralomvölgyi Mesergéssé! A szenvedés is vigalom, a sorscsapás i$ felmagasztalás lesz! APOSTOLOK földerült, vidám hévvel kiáltják: - Énekeljük hát az Élet Himnuszát! KRISZTUS mage is ebből akar aégegyszer erőt maiteni, emelkedett hangulatkeltésül 0 kezdi az éneket: -Fgek és földek énekeljetek hálaénaket! Mennyei Atyánknak szép dalt zengjetek! KRISZTUS kitárja karjait a mennyei Atya felé, aki látható most a Jákob létra csuesán álló ági trónuson tiindöklá fényáradat közepén Harsonás, citerás szeráfok veszik körül az égi kórusban Sst. Cecilia orgonáját. Trónállá Hatalmasságok és Erők állnak az Atya trónusa mellett arcukat betakaró nagy szárnykkal. AS égi kórus magával ragadja a földit és a Pokoltornácit. Hatal mas zenekar kiséri.