Olajfákhegyi misztérium; Q 5908

- 71 8 ÖRDOGHAJCSÁROK megláncolt őskori fenevadakat vezetnek fel Krisztus elé. Az óriási, ijesztő állatok körülveszik és iszonyatom csaholással támaának rá. Vérfagyasztó ós megdermesztő bömbölésük egyre lühöngőbb. Hangzik fogaik csattogása is. KRISZTUS imájára azonban visszahőkölnek, s veszett szükölóssel, egymásba gabalyodva, hynyatt-homlok menekülnek a süllyesztőbe. Krisztus megtörtsógében is még bizakodóbban könyörögnmost már az Atyához: - Én Istenemi En Istenem! Miért vagy oly messze* tőlem? Ne távozz tőlem, mert itt a gyötrelem! És nincs,aki segítsen nekem! Üvöltő oroszlánok fogtak kőri'l... Ürdögebek falkája caahol mellettem... Sonosztevők zsinatja ver fel... Vérverejték önti el testemet..• A kin viaszként olvasztja szivemet... Csontjaim az eltaposottsáfcban szerte hullanak..• Erőm kiszáradt, mint cserépdarab... S ellenségeim csak mulatnak vergődé s emen,.« Kezeit tördelve emeli az Ég felé. - Atyám! Halál porába mért vertél engemet? Hiszen irva van: Te nem engeded, hogy romlást lásson Szented! Atyám! Tied a felmagasztalás! Ne maradj távol tőlem!... Istenem!,,, Siess!. En Erőm!... Védj és oltalmazz meg engem! SÁTÁN iszonyatos kacagásban tör ki. Vele röhög az egész Pokol. ATYA látható az égi Jeruzsálem vakitó fényében, a Jákoblétra fölött trónolva. A Felső szin Krisztus imájára fokozatosan ragyog fel. Az Atya áldón terjeszti karjait Krisztus fölé. Gábrielt küldi hozzá erositő vigasztalásával: - Menj Gábriel! Vidd el Szent Fiamnak a Grálkelyhet erejébel és vigaszáéval, hogy a Megváltást dicsőségesen véghezvigye! GÁBRIEL mint az égi Grál-lovagok Vezére, ezüst páncélban, ezüst sisakkal siet Grál-Királya segitségóre. Leszáll a Jákoblótrán, miután szárnyaival eltakart aroával lebomult az Atj», alítt. Krisztus barlangján megáll. Ezüst kardjával a Sátán felé sujt s térdre kényszeríti: - Takarodj innen Sátán! Órád lejárt! Végre most megtörik a hatalmad! Uralmad a^lelkek fölött végétért! Vissza lánfctengeredbe! Ott fogsz aminők könt izzó féregként vonaglani az örökkévalóságon át! SAIAN villámsuj tett

an, prban kúszó kígyóként tekereg. Alig tudja odavonszolni magát a süllyesztőhöz. A lépcsőkön vlósággal ugy gurul 1 e. De a Pokolkexxatxkráter szélébe kapaszkodva meglapul. Bujkáló kémkedéssel kivárja az angyaljelenés végét. Eziá Szitkozódva sziszegi: - Átkozott égi segitség! Elvesztem! Most kezdőhik az én tüzes verítékezésem!