Olajfákhegyi misztérium; Q 5908

- 65 8 3ATÁN vi 6 sággal belehajszolja Nietzschét az Isten elleni háború őrületébe. Biztatja: - Indítsd meg a harcot az Isten ellen isi Légy méltó utcd robbantásaiddal örökös háborúskodásomban! NIETZSCHE őrjöngve keringőzik, kezeit ugy emelgeti a magasba, mintha szárnyak volnának «s rüpiteuék. - Most egy isten táncol általam ! En a magam szárnyain röpülök a magam egébe! Fölöttem nincs nr sem égben, sem földön! Ha volna Isten, hogyan viielhetném el, hogy nem én vagyok az SÁTÁN elbődülten kaoag rajta: NIETZSCHE a kaoagásra nekibőszülten tobzódik: - Meghalt az Isten\íTi ós én öltük meg! Nektek, Felsőbbrendű Emberek, ez az Isten volt a legnagyobb veszedelmetek! Csak mióta sirban fekszik 0, azóta támadtatok fel, ti! El az ilyen Istennel! Inkább semilyen Isten! Csináljunk a magunk zxáliáxx szakállára végzetet! Elgonaolkozva simogatja szakállát. Egy mentőgondolata támad! - Inkábbb boxlondok legyünk! legyünk mi magunk istenek! Választ várva cigánykerékvetós

sel ugxik előre. S kérkedve kérdi : - Kicsoda istentelenebb , mint én?I Tanulni akarnók tőle! SATAN megvetőképpen feléje sercent: - Nálam ist

eàtelenebb senki sem 1ehbt, fiacskám! Még sokat kell tanulnod tőlem! NIETZSCHE az öiistenités kábulátába esik: - A halott Isten utóda vagyok! Kitárja karjait a Sátán felé és bohóckodva pukedlizik előtte: - in Isten szószólója vagyok az ördög előtt! SATAN nagyot röhög a tréfán: - Hallod-e haláraitélt Krisztus? Vagy talán idő előtt meghaltál? No ébredj fel erre az igazán isteni színjátékra! Gratulálok neked ehhez az istenné 1 etL pártfogódho z ! KRISZTUS mint egy halott, elnyúlva fekszik a fÖldön,Tekintetre sem méltatja őket.