Olajfákhegyi misztérium; Q 5908

- 5 KRISZTUS belep a Rózsalugasba. Letör egy rózsaágat. Szemlélődve nézi. Végül odany .jtja a szeretett tanítványnak, Jánosnak; - A szeretet szimbóluma a rózsa. S mégis tövises ágon nyilil. ANDRÁS elgondolkozva nézi János kezében a rózsát. Mintha vórcseppet látna rajta: - Piros, mint a kicsurranó vér... KRISZTUS magában felsóhajt: - Mint az én szivem vére! JÁNOS; Megérti Krisztus sóhaját. Szivére szoritja a rózsát. Szeretné, h fi inkább a maga szivébe törnének bele a tövisei. S mint az Utolsó vacsorán, újra Krisztus szivére hajtja aggódó szeretettel a fejét: - Olyan félelmetes ez az éjszakai FÜLÖP veszély közeledtét sejtve kómlelődik hátrafelé: - Még sohasem volt ilyen sötét a Jozefát völgyei KRISZTUS prófétai tekintetet vet a völgyre: - Mert ma éjjel a gyalázatok utja lesz ez a hely. De ne rendüljön meg hitetek! A világ nagy Utolsó Éjszakáján ide jövök el majd újra veletekl Itt tartom meg a Világitótetet élők és holtak fölött! PÉTER szivében uj-ra fellobban az örökifjú lelkesedés lángja: - Akkor fognak megindulni az Egek Erői? APOSTOLOK szintén tüzet fognak. Lázasan lelkendeznek: - S akkor harsannak fel az angyalok trombitái? KRISZTUS királyi méltósággal emeli jobbját a magasba. Jeladás ez az égi Hatalmasságok erejének bemutatására.Mint az Égi Seregek királya disz-szemlét tart angy*lhada fölött. Ugy áll a hid közepén Apostolaitól különváltan, mintha egy hajó parancsnoki hidján állna. Sugárzó, diadalmas arocal néz a magasságba. ANGYALOK Jákoblótrája teljes fényben ragyog föl. Kétoldalt legfelül harsonások fújják az égi riadót. Az Angyalsereg Szent Mihály vezérletével hódól Krisztus Király előtt. Lánd33á$uk aranyhegye szikrázik a fénytengerben. A Jákoblátra tövében Szent Mihály térdrehullva emeli két kezében tartva lángoló kardját harcrakész felajánlkozással Krisztus felé. Kész urja harcfakelni a Sátán hadával. KRISZTUS szeliden leinti jobbjával. APOSTOLOK elbűvölt boldogsággal állnak a jelenét hatása alatt. KRISZTUS jövendölése hozza vissza őket a földre. Az égi látomás elsötétül. A prófétai szózat ujabb látomást idéz föl; - Akkor majd reszketni fog az egész föld! S jajveszékel minden ember! ELSŐ EMBERPÁR vezekel Krisztus barlangjában a Középső terasz baloldalán. Egymáshoz bújva imádkoznka. Térdre roskadva egészen a főidig hajolnak. Kezeiket tőrdelik szorongó félelmükben. A jövendölés elhangzása után megindul a föld. Viharkitöréses zenekisérettel hajladoznak a fák. Düledeznek a síremlékek. Lavinaszerűen sziklák gördülnek alá. S mintha a barlang összeomlásától félnének, előrohannak. Menekülnek a lépcsőn le a Pokoltornáo börtönébe. Kétségbeesve kiáltják: