Olajfákhegyi misztérium; Q 5908

- 36 sötétebb pokolnál ! % Fejét rosezalólag csóválja. így véseti el Júdást. SÁTÁN kórkedve mutat Judásra. így akarja as Isten-Ember csalódását még keserübbá[tenni a Por- Ember iránt: - Te Isten országát jöttél megalapítani a földön. Most már láthatod, hogy ón azt alapjaiban rendítem meg. Afeogy elcsábítottam első termtményáidety ugy csábítottam el ezt a hires tolvajt, akire kincseidet bistad. Elvakította Pénz«felsége. Minden arany és ezüstérmen láthatatlanul az én képem ragyog. Káprázatos világot varázsolok vele a kapzsi szivüek elé. Azokat halmozom el e hamisan csilloigó, gyorsan tovaguruló órcékkel, akik leborulva imádnak engem! Ezzel mindig sikerül elusábitanom legbizalmasabb híveidet is. Júdás sem Téged,az Isten Fiát imád, hanem engem Sátáni KRISZTUS szomorú lemondással: - Júdást én küldtem el magamtól az Utolsó Vacsorán. Mett aki a Föld sáraranyát, a te egyetlen megvesztegető varássszeredet jobban ezereti, mint engem, az nem méltó hozzám! S aki nem gyűjt velem égi kincseket, az szétszór! Aki nincs mellettem, az ellenem van! Te Júdást, egyetlen zsákmányodat elrabolhatod tőlem,

do jaj az Árulónak! Jobb lett volna, ha kmg meg sem születik az az ember! Átengedem neked Ítél etvégrehajtásra, mert tudom, milyen rettenetes sors vár rá gyilkos, fojtogató karmaid közt. Az árulás igazi bére ez a borzalmas és örök is második halál! Éu ma Jeruzsálemmel együtt megsiratom azt a szerencsétlen, bukott Tanítványt isi Sirva roskad a sziklára. ЗАTÁN megelégedett cinizmussal vigasztalja: - Vigasztalódj! Nem ő lesz az utolsó! Sok papodat s milliárdnyi hivedet kell még utána hánynom a Pokol tüzes fenékért KRISZTUS felriad keserűségéből. Döntő elhatározással mutat a Keresztre - En ezt ^Keresztet állítom oda korlátnak a kárhozatos Örvény szelére! sjaki nem önként veti magát rajta keresztül a leg szörnyűségesebb halífcigrással karjaidba, azokat mind kimentem a veszedelemből! SÁTÁN megfenyegeti Krisztust is: - De ón keresztfáddal együtt Téged is Pokolvulkánomba taszítalak! Emésztő lángözöne még hamut sem hagy belőled! KRISZTUS felugrik. E rémképtől menekülni akar. Menedéket keres Tanítványai kőzött. Letörten néz körül az alvó Tanítványokon. ЗАIÁIBAN fölébfed a fölényes győzelmi tudat: - Ezektől hiába vársz segitségetl Egyedül vagy! Magadra maradtan kell megvívnod velem az utolsó nagy párviadalt! Ne hidd, hogy én is egyedül vagyok!Az ón táborom nem alszik ezen az éjszakán! Vezéreim már bekerítettek! Én most az egész világot ellened uszitom! A Pokol valamennyi lakóját Sarcba állitom a döntő ütközetre! Egyikünk holtan marad a с »atatér

en ! S TE leszel az ! Mert én szövetséges emmé tettem mindenkit! Téged pedig leghősködőbb tanítványaid is elhagynak! á elfordul Tőled még az Eg is!