Olajfákhegyi misztérium; Q 5908

- 33 JÓZSEF kemény parancsszóval sokaroetatja fel a Férfiakat és valósággal megbénult katokákat is a menetbe: - lövessétek ti is őket a Tisetaság Királynőjéhez! S szüzek mocsárbarántói helyett legyetek ezután a Máriás Lelkek Lovagjai! Gyöngék védelmezői! A Férfiak a Katonák mind Máriára néznek föl. Es mintegy szépségétől megigézetten indulnak feléje. Az egéfz kórus az Ave Máriát énekeli. BUJASÁG tátott szájjal, tehetetlenül nezi, hogy hagyják magára. Aztán neházkesen, szuszogva töri magát, hogy visszaráncigálja őket. De rá se nézve mindenki eltaszítja magától. Kétségbeesetten, siránkozva kiáltoz utánuk: - Hé! Hé! Örömlányok! Selyemfiúk! öreg kujonok! Vigözvegyek! Hűtlenkedő magzataim! Ne hagyjatok el! Úgysem tudtok többé élni nélkülem! Előbb-utóbb úgyis visszatértek hozzám! Kár a könnyért ! Kár minden percért! Nincs nálam nagyobb Világhóditól Amikor látja, hogy senki sem fordul vissza, dühösen néz körül : - Mind itt hagytak! Addig oktattam őket a csalások tudományára, hogy engem is megcsaltak! No várjatok! Ezt még megkeserülitek! De előbb a magam keresüségét kell megédesittni! Muszáj a bos szuálláshoz erőt gyűjteni! Sorra felhajtja a pezsgősüvegeket. De több folyik belőlük a földrep mint a szájába. Egész tócsa támad alatta. Az utolsó üveggel együtt részegen tottyan a tócsába. Magáíe rántja az üvegekkel, poharakkal telt asztalt. SÁTÁN tekintete villámokat lövel Bujaságra. Szórja rá szidalmait a nagy csörömpölés után: - Te Világ Beritője! Ördögök kapearongya! Tespedt, iszapba nyüzsgő Ázalék! Pokol söpredékek Legalja! Megszöktetted a Jómadarakat, akik már a karmaim közt voltak! Ezért kegyetlen vérbos szut állok rajtad! Fogdosd azonnal össze őket, mert különben széttéplek! Indulj buktató körutadra! Vess gáncsot otromba doronglábaiddal a 1egárt

atlanabbaknak. Rontsd meg már a bölcsőben az emberek szülötteit! S lidérofényed elvakitásával vezess mindenkit a büningoványok feneketlen mélységébe! Változtasd sártekévé az egész földgolyót! Hord el magadat előlem! Látni sem akarlak, mig az egész világot vissza nem hóditod! BUJASÁG testébői lidérefónyek villannak kii Részeg, csábitó dalt öklendezve tántorog le. KRISZTUS vigasztalódottan nézi a Máriával elvonulók seregét: - Tudd meg Sátán, én porba irtam az esendő emberek bűnét! És banatkönnyeikkel mindig elmossák azt, ha megváltó véremmel egyesitik! Ezeket aoha vissza nem hódithatoá tőlem!