Olajfákhegyi misztérium; Q 5908

- 15 KRISZTUS: - Atyám! Ha megfosztod egyszülött Fiadat az embert vigasztól, a Te erősitő isteni vigasztalásodat ne vondd meg tőlem! Tudom, az emberi sértésekért Isten-emberi engesztelést kívánsz. Én kész vagyok elszenvedni minden gyötrélmet emberi természetemben a világ megváltásáért. De segits, hogy Isten Bárányhként áldozhassam fel életemet az emberiség bűneiért! SÁTÁN cinikus arcfintorgatással: - Isten Báránya?! <5 nem! Te itt csak egy nyomorult senki vagy! Örökre beborul ezen az éjszakán fölötted az Ég. Sötét lesz körülötted a föld is. Csak az ón országom tühei gyúlnak ki alattad! KRISZTUS barlangja elsötétül. SARKÁN! fejei világosodnak ki az Alsó s zinen. Htét torkán kérészül füst és lángnyelvek csapnak kié SÁTÁN büszkélkedve mutat rá: - Nézd Krisztus azt a Hétfejű Sárkányt! Ez az én országom kapujának őrzője! Ezen a lángoló hét kapun keresztül nyeli el feneketlen, tüzes-kénes Pokol-tengerem a Te hitvány t eremtraényei det! KRISZTUS barlangja kivilágosodik ós a szavaira elsötétül a Sárkány: - Sátán! Poklod kapui a jóakaratú emberek előtt ma bezárulnak. S újra megnyílik fölöttük a Mennyország ajtaja. Hót Szentségem sugárözöne leégeti róluk a bűnök salakzjait. S kiszabadítom karmaidból a fogvatartott lelkeket isi Felragyofj a Jákob-létra. Az Atya trónján az Isten Báránya látható, <'' melyből hét sugárfény hullik az Angyalokra. Kezükben ккз égőkkel megvilágított aranyosészók. Lefele íorditva öntik a földre a kegyelmi sugárfényt. POKOLTORNAC világosodik ki a hét sugárözöntő1. Az ott várakozó lelkek vágyódó arcukat az Ég felé emelik. A Reméyttség boldogító fényessége Ömlik el rajtuk. Száll aj kukról

1 fc*, esdeklő könyörgés* POKOLTORNAC KARA: - A mélységből kiáltunk Hozzád, Urunk, Hallgasd meg könyörgő szavunkj Tudjuk, hg felrovod sok nagy vétkünket, Meg nem áll sknii előtted! Egyedül Bennecjjvan minden reményünk, Szorongva azért esengünk: Irgalmas szived legyen menedékünk, Egi Megváltó Wzérünk! SÁTÁN toporzékolva ugrik fel trónusáról. Villáját emeli fenyegetőn az alsó szin felé. Parancsoló üvöltéssel rikácsolja: - Nómitsátok el azonnal azt az óbégatást! A föld alól csak az ördöghad üvöltése törhet elő. Fojtsátok vérbe-könnybe az Isten utáni kiáltásukat!