Tündöklő jellem; Q 5907

- s.nagyképű szöveget... Azért mondom! iieked könnyű, te csak bevágod magad az Ikaroszodba, aztán... /Az ajtón kopogtatnak/ Várj csak, valaki jön... illetve, szia Firk^oi, pacsi, puszil /Leteszi a kagylót/ az ajtó felé:/ Tessék! Imre/belép/: Kézit csókolom. Szedmák elvtársat keresném, de amint látom... /Sgy kézmozdulattal fejezi be a mondatot/ Lola: Még nem jött be. Milyen ügyben keresi, Máté kartárs? Esetleg én is el tvdnám intézni. Imre: Köszönöm, Loláé

ska, de ezt a dolgot csak vele személyesen intézhetem el. m Lola /duzzogva/: Hát persze] Hogy Is gondolhatok én olyat, hogy valaki velem "ügyet intézzen", vagy hogy egyáltalán dolgozó emberszámba vegyen! Elvégre mi vagyok én itt? Egy kis senki, aki nem oszt és nem szoroz... Imre /ijedten közelebb lép/: Le Lolácska, bocsásson meg, itt valami sajnálatos félreértés van. Hekera soha eszembe nem jutna, hogy magát lebecsüljem vagy bármi módon megbántsam, magát nagyon tisztelem és csak azért nem akartam az ügyemmel feltartani, mert egészen személyes természetű és maga nem ismerheti, Lola: Ее haragudjon, Máté kartárs, hogy egy kicsit kifakadtam, de olyan zűrös itt nekem minden. Igazából nem is magának szántam, amit mondtam, hiszen maga olyan rendes ember. Da káuzelje magát az én helyembe. Már két hónapja vagyok a vállalatnál ás csak tengekLengek, mint valami kísértet, senki ezóba nem áll velem... w Imre /mosolyogva/: Bem állunk szóba magával? Lola : ügy értem, senkinek sincs hozzám egy értelmes vagy baráti szava. Л férfiak csak hülyéskednek velem, а пбк pedig olyan utálatosak, örökösen éreztetik, hogy mennyire nem vesznek semmibe. w Imre: Attól tartok, Lolácska, maga egy kissé eltúlozza a dolgot. Vannak bizonyos nehézségek, amiken kezdetben mindenkinek át kell küzdenie magát. Lola: Nem, nem, itt egészen másról van szó - ós én t^dom is, hogy miről... Legszívesebben méf ma elmennék innen, de olyan nehéz egy kezdő gépírónőnek elhelyezkednie... Imre; Bem szabad ennyire elkeserednie. Beszélt már erről Saedmákkal? w Lola: Ö sem vesz komolyan, de nála legalább érthető, hiszen úgyszólván a szeme előtt"nőttem föl. Ugyanis - de ezt nem szabad senkinek " megtudnia - Budi bácsi és mi egy házban lakunk, ő tanácsolta anyunak, hogy az általános iskola '-tán Írasson be az irodai szakiskolába, aztán ha elvégeztem, segit elhelyezkednem. így kerültem ide. Imre: Űrtera. Lola: Dehogy érti! Most mind engem okolnak azért, hogy elődömet, az Ir-