Tündöklő jellem; Q 5907

Isi /szipogva/: Apuka, hadd menjek át a nénihez távét nézni! Imre /nag; ny^jaiommal/; Зуеге ide, kisfiam, [кг ti léte ülteti/ Amit ma fi televízióban játszanak, azt csak a feinßttek értik meg, te caak unatkoznál mellette, te ha majd mesefilmet adnak és a néni megengedi, akkor átmehetfi». imi: kekünk mért nincs tévénk? Imre: /Bért, mert n eok tévé-nézés nagyon ártnim л szemeinek. Stuka /visesajön/í Igazán fölösleges volt minden ol nélkül «agunkrá haragítani a szomszédasszonyt ! I égerédftényben egy ke&voa gesztus volt tála, hogy áthívott minket* amit te rgy fogadtál, mintha arra kört volna fel, hogj egy tékát egészben nyelj le, Imre; De Stukám, éppen te magyaráztad ueg neki nagyon око

»an, hogy váratlanul ért minket n e«íchlvás*. Ла valakit hibáztatni lehet, az nem én vagyok, hanem t. /íejet tölt magának/ irai; Apuka, hn megigéreta, hogy csak keveset fogom nézni a tévét, akkor veszel ? Stuka//lmlhez/: Hallgass, mikor a felnőttek beszélne*i .tónj át н másik szobába Játszani! Imre /írnihez/i *4ajd még gondolkozom rajta, kisfiam. I

rl! /elszontyolodva kimegy/t Etuka; AZ igazság aa, hogy te személyes sértésnek veszed, hn valaki csak feltételezni is merészeli rólad, hogy téged énlekolhot a krimi. Sgyazer már lesaálIhatnál a fellegekből a hétköznapi emberek közé, akik krimit néznek, zajos szórakozóhelyekre Járnak, azt mondják: "köszi szépen" - és mindennek ellenére embernek tartják magukat. Imre: De kedvesem, honnan veszed azt, hogy én lenézom ezeket az - általad hétköanapi-nak apoaatréfált - embereket? Ha ~meggondolom, köze* lebb állok aiioz, ПоаУ irigyeljem 3ket vitalitásukért, könnyedségükért, valóságérzékükért, Dehogy vetem meg éket, sokkol Inkább tartok az Й megvetésüktől, talán ezért is kerülöm a társaságukat. Stuka: szegénykém, ugy tele vagy gátlásokkal, hogy mozdulni sem tudsz tftitik. Elfelejted, hogy özuä az emberek milyen kisiginyüofe а társas érintkezésben, kiég nekik egy-két kedélyes közhely, elég megdicsérned fiz uj világitó rekamiéj->kat és már meg ia nyerted Őket magadnak. Imre: le kis huncut, most derül озак ki, hogy kettőnk közil ki az, aki lekezeli a felebarátaiti btuka; án megtehetem, mert ón nem érzek aeooi irt köztem ßfcözöttük, de te, Maekókám... V imre /kedvetlenül/; Vegyis saerenoaéeen visezrik&nyeroátunk oda, ahonnan kiindultunk. Na mindegy. Mindenesetre bármilyen csábító is a népszerűség felé vezető ut, ez ez at szótaöfura «égis járhat at 1er., mert nem vagyok hajlandó lemondani arról a szerény Jogomról, hogy az legyek, aki vagyok. /Vjre tölt és fölhajtja a tejet/ üáo meg KZÍ aztán kiilönöeképen nem tudnék kedélyes közhelyeket fecsegni.