Látogatás; Q 5906

- 13 gátasát, magárahagyva a tűzhely gőzölgését, bejöttem Hozzád» ünneplőben ós izgatottan» hogy megzavarjalak megcsömörlött mondanivalómmal• Hidd ol» Kicsim, eaok a minduntalan kikívánkozó» fojtogató mondatakjiagyobb terhet jelentenek nekem a Te kényszerű türelmednél. Arra gondolok, hogy most majd mógiscoak meghallgatsz engem. Jó pár ówel ezelőtt, ugyanezen a napon maradtunk ketten, egyedül. Furcsa apád megszokott halállal távozott el tőlünk, mintha a nagy Rend nem akarná tiszteletben tartani az ő örökös bakugrásait. iúLLí t /fátyolosan mosolyogva, arcán a jelent a múlthoz kapcsoló köddel/ úgy szólhattam hozzá, mint ahogy a barátnőim a bátyjaikhoz szóltak, mintegy kárpótlásul cgykeoégemórt.'Annyira a közelébe fórkőzhettem, - ugye Te is Dollykám - hogy egyenrangúként szidtam le esetésként, ha nagyon későn tért meg érthetőt len barangolásaiból. Ilyenkor cserébe, nagy-nagy bűntudatot megjátszva, ugy esókolt kezet nokem, mintha nem is a lánya, - tudom, egészen kicsi kis lánya - hanem valamilyen kiengesztelendő durcás imádója leimók. m meg, - tudom Te is - mindig kiengesztelődtem. Elvette a játékomat, ós olyan önfoledten tudott vele játszani, hogy elhitette velem, hogy nekem koll rá vigyáznom, ós nem neki, a védelmet nyújtó, erős apának. Kisajátította magúnak a felelőtlenség jogát, ós én jókora adag becsvággyal voltam felnőtt mollette, tizonnógyóvosea. Ilyen volt az ón furcsa kis apukám, addig az esős délutánig, jó pár ówel ezelőtt, amikor egyedül maradtunk» ketten. i DOLLI NÉNIi szóval Klly, ma emlékezünk, ós az emlékezésben még egyek tudunk lenni. De aztán, nagyon is érthetően, két nő, kót asszony, két összetartozó, ós két eltávolodó ember kezdi el önvédelmét, meglehetősen egyenlőtlen eszközökkel.