Jégvirág; Q 5904

- 5 tői a perctől fogva minden kívánságodat teljesíteni fogom, /sziszoritó csendben,a testvérek összeborulnak/ Klára : /kibontakozik az ölelésből/Köszönöm. / kis szünet/ Már több mint egy éve levelezek Veronikával. Kornélia:/ feláll /Ez nem volt szép tőled.Nem kellett volna felvenned vele a kapcsolatot. Az útjaink örökre elváltak, ügy ugy ment el tőlünk, hogy azt sohase tudnám neki megbocsájtani. Klára : Pedig éppen ezt akarom kérni tőled. Nell : Lehetetlent kívánsz. Klára : Megesküdtél. Nell : Sose szerettük egymást. Klára : A testvéred. Vér nem válik viz/é! Nell : Megcsalt. Kifosztott. Klára : Miért hagytad magad ? Odadobtad neki Gézát.És amikor Géza könyörgött és haza akart jönni. Válasz nélkül hagytad a leveleit.Nem szeretted eléggé ! Nell : Mivel kellett volna bizonyítanom ?Talán azzal, hogy én is felrúgok mindent és vele megyek ? Klára : Nem értetted meg őt. De most próbálj engem megérteni. Nell Veronika az ikertestvérem. Testem,lelkem másik fele.Nem! Nem jél mondom.Ö és én egyek vagyunk.Nagyon szeretem és 6 nagyon szeret engem.Mindenki hibázhat. Meg kell neki boesájtani. Nell : És ezzel a nagy szeretettel a szivében, itt tudott hagyni téged, itt tudta hagyni az anyját, aki az átélt borzalmak hatása alatt súlyos betegen feküdt.El tudott menni kalandra éhesen azon a napon, amikor apánkat egy eltévedt golyó megölte és azt se tudjuk hol földelték el. Klára : Menekült. Neil : Mi oka volt rá. Klára : Annyi boldogtalanságban volt része.Ádámot együtt imádtuk csitri lány korunk óta. És ő engem választott.Tele volt a szive csalódással. Hall :/gunyosan / Az ő szive !De sokat szeretett... Ádám... Géza...és mit tudom én...Szalmaláng! És te is szegénykém... Klára : Jaj, nem igaz ! Engem őszintén szerétett, ezt látnod kellett volna. De a te szemeid csukva voltak.Kimondhatatlanul sokat szenvedett, amikor megtudta, hogy beteg vagyok... Nell : Levélben könnyű szenvedni! Klára : /fanatikus hittel / Én hiszek neki. Az ikertestvérem.Én mindig megértettem és mindent megbocsájtottam neki.Mindenkinél jobban szeretem... Nell : És Ádám ?