Jégvirág; Q 5904

nyugalmam, oda van. 1 Mióta te közénk tolakodtál, azóta felbo­rult itt az élet. Te vagy| az oka mindennek! Vagy te mégy innen, vagy mindannyian elmenekülünk és mellékvágányra siklik az életönk Ma este beszélek Ád mmal, mindent elmondok neki, semmit sem fo­gok elhallgatni. Ismernie kell a multadat, a jelenedet mielőtt a sorsod, sorsunk felett határoz. :Mi szükség van erre ? Mindenáron meg akarsz alázni 7 Engedj az utamra. Legjobban szeretnék azonnàl elutezni. :Ugyan, mihez kezdenél pénz nélkül ? :M^t törődsz velem ? : Hát ne is törődöm túlságosan a további sorsoddal, de Ádám és a család becsületét féltem. Külföldön könnyebben boldogultál, de itthon botrányaid szálai ide vezetnének. Még egy hasonló kis ügyedet nem vál alnám el. Nem lennék az ügyvéded. Irózom és undorodom tőled. Én már csak a saját szakmám mellett maradok. : Szóval maradnom kell 7 Be kell várnom, hogy Ádám előtt pőrére vetkőztess? Rendben van. Maradok. De megmondom végre a vélemé­nyem rólad, és valamennyitekről, erről az egész házról. :/gunyosan/ Kivóncsian hallgatlak. :Ott kezdem, hogy én sohasem to akodtam volna közétek. Te hivtál, ti hívtatok. :Te irtál először Klárának Párizsból, amikor már égett lébod alatt a talaj. iDe nem akartam tőle semmit. :Tudom, csak imádtad. :Ki kellett valakinek öntenem a szivemet. Olyan boldogtalan vol­tam. Klára válaszolt és megirta, hogy rulyos beteg. De nem hivott én nem jöhettem. Tudtam, a Ő meg is bocsájtott, ti nem. A ti társadéimi helyzetetek és az én multam Összeegyeztethetelen. .Amikor K i óra levelei elmaradtak, már azt hittem, hogy el is temet tétek. Elsirattam. Aztán megérkezett a távirat. ' viszontlátás a lelkem legmélyéig megrendített, zt kívántam, bár az életem árán megmenthetném, ő jó volt, én rossz. Neki férje van, két gyermeke. Nekem nincs senkim. Engem nem szeret senki, őt várjók haza, engem nem vár senki, Klára betegágy, tói hazaro antam, se­hol sem volt nyugtom. Amikor válságosra fordult az állapota, értesítettél. A karjaimban artottam és ugy figyeltem halk suttogását. Hiszen akkor már alig volt benne élet. És ez volt az utolsó kiváns. ga. Ez, hogy ide jöjjek közétek. Ádámot és a gyerekeit féltette, lát ha az életemet kérte volna megtagadhattam -e, hát én akartam ide jönni? Ide tolakodtam ? Nem baj! Nevezd

Next

/
Thumbnails
Contents