Jégvirág; Q 5904

- 33 ­Ágota : /könnyein keresztül mosolyog/ Hogyne. Természetesen. És légy egy kicsit vidámabb. Szeretném, ha a nénéim aggályait eloszlat­nád. Nem akarok nekik magyarázkodni, /felszabadultabban/ Most megyek, Irmánál találkozom azzal a néhány gyerek el, akiktől el akarok búcsúzni, ők ugy tudják, hogy a felvételi után Emilia nénivel a Mátrába megyek erőt gyűjteni a jövő évi nagy feladatok­hoz. Soha senkinek sem fogok a mai esti beszélgetésünkből valamit elmondani. Még a nővérednek sem. Majd csak kitalálok valami el­fogadható magyarázatot. /Ádámot melegen megcsókolja, megöleli, in- ­dul/ Csak kérlek, érts meg engem és ne haragudj rám. /pillanatig igazit magán valamit, az ajtóban megáll, visszanéz / Nagyon si­etek haza, hogy még ma este láthassalak. Ádám j/utána néz, nagyon szomorúan/ ...hogy még ma este lát ass. És holnap ? Mi lesz holnap ? /felveszi az újságot az asztalról és kimegy/ Tamás : N e2]_ . /rövid szünet után be.társalgásuk hideg és merev/ Tsimés íBocsáss meg, de megmagyarázhatatlan lelkikényszer hatása alatt jöttem. Nell! Magyarázattal tartozom, amig meg nem hallgatsz, nem megyek el innen. Nell :Ugyan mi szükség van erre Tamás ? Nem gondolod, hogy Ízléstelenség egyáltalán beszélni ró a? Tamás :Ahogy gondolod. Ha nem akarsz meghallgatni, nem kényszerithetlek. Nell :Vendég vagy. Igaz, hogy hívatlan vendég, de én mégsem lehetek udvariatlan. Foglalj helyet, és beszélj. Tamás :/leäl/ Nézd Nell, nagyon jól tudod, hogy szeretlek. Tedd a keze-r det a szivedre, és valld be őszintén, egy pil anatig sem hitted komolyan, hogy valami közöm van Veronikához. Csak a hiúságodon esett csorba. Nell :Nem Tamás. Nemcsak a hiúságomon esett csorba. Sokat szenvedtem, amig el tudtam magam határozni a szakításra, mikor láttam, ho y Ádám esküvője után még mindig keresed Vera társaságát, és a vá­rosban együtt kószáltok, azt gondoltam magamban százszor, ezerszer, csak engem szeret! Tőlem ugy sem lehet elvenni! ó, sokáig ment ez igy. Sokáig l inlódtaijL, amikor ma két hete a saját szememi el láttam, hogy megcsókoltad a nővéremet, betelt a mérték. Tamás :/kiesik a merevségéből/ hevesen/ Az istenre kirlek Nell, hidd el nekem, hogy csak téged szeretlek. Nem kellett volna az esküvőnket folyton elhalasztani. Mindez nem történik meg, ha melletted va­gyok. Te még a saját életed is elrontod.

Next

/
Thumbnails
Contents