Jégvirág; Q 5904

- 31 hetek óta készülsz a stokholmi kongresszusra, ezernyi munkád van... de mostmár meg kellett mondanom neked, mert holnap reggel elutazom. Holnapután reggel van a felvételi vizsgám. Idám :/feláll, kedélyesen megöleli Ágotát, meg is csókolja/ Hát csak menj kislányom, rajta. Sok szerencsét! Én bizom benne, hogy sikerülni fog. A zeneművészeti főiskola valóban az a hely, ahol a tanulmányaidat folytatnod kell. Emilia a garancia, hogy az év tiz hónapjában ne hiányozzék az otthonod sem. Ágota :Én nyáron sem fogok hazajönni apa. /dám :/megdöbben, elengedi a kislányt/ Nyáron se ? Hogy érted ezt? 'gota :Igy, ahogy mondom, /kis dermedt csend/ Én soha többé nem akarok Ide visszajönni. Ádám :/leroskQd, most már szinte villámfénynél ébred rá, hogy mit is mondott a lánya, /rekedten/ Soha ? Ágota :Soha. 'dám rDe miért ? Miért ? Ágota :Nagyon jól tudod apa. Sajnálom,hogy fájdalmat kell okoznom neked, de nem lett volna becsületes dolog, ha egy levéllel intézle/ el. Hiszen szeretsz, és én is szeretlek. És nem is fogsz elvesziteni. Majd meglátogatsz. Hiszen sokat jársz Pestre! Külföldi útjaid is mind Pesten keresztül vezetnek. Én mindig, örökké, a te szerető, jó kislányod akarok maradni. Ádám :/a fotel karjára könyököl, fejét jobb tenyerébe hajtja és hallgat, képtelen megszólalni, megbénitotta a hirtelen felismerés, amely elől menekült, s fejét mint a strucc, a homokba dugta./ Ágota :/'dám elé térdel és felfelé néz 'dám arcába,/ Ha nem vesznek fel a főiskolára, dolgozni fogok és jövőre újra megpróbálom. Emilia néninél van zongora. Magánórákat veszek és munka után gyakorolni fogok. Ne félts engem. Hidd el ezen az uton kell elindulnom, hogy megtaláljam önmagamat. Elég volt a vívódásokból, a kötelékekből, amelyek nem kötöttek. Elég volt a magányból. Lásd be, nagyon egyedül voltam, mióta édesanyám meghalt. Akkor azt hittem, ezt nem lehet tul élni. Túléltem. Te is. Körötted a munkád a hivatásod betölti az ürt, amit hagyott, férfi vagy, elvetted Verát feleségül helyre billent az egyensúlyod. Lehet, hogy tévedek, nem sokat értek ezekhez a dolgokhoz, de a látszat részedről megnyugtató. Én itt közöttetek, mellettetek halott anyám al a szivemben soha sem békélnék meg. Próbáltam, li.idd el ! De nem megy ! Nem megy! Nem tudom szeretni, nem tudom tisztelni Veronikát. De csak ő teliet erről. Belátom, csúnya dolgokat mondok apa, de igy van. Fost nem akarok hazudni neked. Ha itt maradnék, megdermednék