Jégvirág; Q 5904

22 Vera Tamás Vera Tamás Vera Tamás Vera Tamás Vera Tamás Vera lïamâs Vera Tamás Vera Tamás Vera Tamás Vera Tamás Vera Tamás Vera Tamás Tamás Vera Tamás Vera Tamás Egy komisz férfi nem, de maga jó. Honnan tudja. Látom. Olyan jó emberismerő. Inkább férfi ismerő vagyok. A nőket nem szeretem. Hol tett szert ilyen nagy gyakorlatra ? Na hallja. Évekig Párisban éltem. És most, itt evvel az érdektelen nyugalommal beéri ? Ha muszáj... Ki kényszeritheti ? Szóval jó embernek tartom, de mint férfi nem valami lángész ! Hát nem. Mert ha csak egy csepp eszem lenne, már ki találtam volna, mi/ is a szándéka evvel a beszélgetéssel. Hiszen bent várják. Magáx igen, de engem nem. Nem ? Hát Ádám ? Maga azt hiszi, hogy Ádám törődik velem ? Nem hiszem, bizonyosan tudom. És én, felőlem mit gondol ? Azt gondoltam, hogy boldog. Egyáltalán nem vagyok az. Furcsa. Mi furcsa. Az, hogy én egész másnak képzeltem magát.Azt hittem,egy töré keny porcelánbaba, gyámolitásra, dédelgetésre szorul.Most látom, hogy tévedtem. Egy lázadozó, fanyar, a boldogtalanság álarcában tetszelgő, hiu, kacér asszonyt látok. Higyje el,sokkal jobban illene magához a boldogság. Igen. Jó volna boldognak lenni. De nem. lehetek. A sorsom m^st szánt nekem... Milyen talányosan beszól. Mennyivel őszintébb és egyszerűbb Nell, Mintha nem is testvérek lennének... Na látja, maga nem is ugy beszél Nellről, mintha halálosan szerelmes volna. Félek, ebből nem 1езг jó házasság. De különben, addig még közbe is jöhet valaki... Ugyan ki ? Hisz sehova se járok.A gyárba és ide.Még véletlenül se akadhatnék össze senkivel. Az ilyesmit sohasem lehet tudni/ kacér mosoly / Én nem félek. Én a nyugalomra vagyok beidegződve.Engem senki és