Gyógyító gép; Q 5902

-5810. jelenet Tini, Vida Vida: /bejön orvosi kabátban, megcsokolja Tini arcát/ wa, megúsztad? Tini: Bár te usznád meg ilyen olcson...Mit határoztál, Nyuszi^ Vida: Hétfőn elutazunk együtt, Tini: Bécsbe? Vida: Egyelőre .. .aztán meglát juk. Tini: Én haza jövök. . Дэt hét szabim van. Vida: És ha tovább mennénk? Tini: Nélkülem, Nyul! Vida: Azt mondtad: most már kitartasz mellettem, bármi történjék velem. Tini: Ugy beszéltük meg: együtt megyünk ki.,.De én nem disszidálok. Vida: Mit hagysz itt? Tini: Semmit.,,de nekem ez a semmi, - a minden! Én nem tudnók máshol élni...Ez az a "minden". Vida: Szerény vagy. Tini: Lehet, hogy dilisnek hiszel, de ha én lejspgyek két hétre a Balatonhoz, már harmadnap honvágyam van Pest után., .Szeretnék az első vonattal viszszasietni...Budatéténynél már hevesebb a szívdobogásom. . .A kocsi ablakához nyomom az orromat, mint gyermek a csillogó kirakathoz...Amikor az első villamost meg látom Kelenföld előtt, olyan