Az őszinteség éjszakája; Q 5900
- 5 Mária: /25*26 éves karcsú asszony. Arca keskeny, élesmetszésü, energikus száj és meglepő ellentétként feltűnően nagy, álmodozó szemek. Mozgása gyors, ideges, egész lényen valami fojtott feszültség érezhető«/ Mária: Behavaz ód tunk. Az ösvények es кос si utak legalább egy hétig járhatatlanok. A drótkötélpályát széttépte a vihar. Egy órája. A többiek már nem jutnak fel sem ma, sem holnap /nevet/, Magda: /jóval fiatalabb, mint Mária, szőke, aranyfényű haj, feltűnően feherbőrü, Gretchentipusu szépség. Az összhatást csak, - különben szép - de kissé kifejezéstelen szeme rontja el./ /Meglepetten: ennek te örülsz. Ez lett volna az első estély ed hazaérkezhetek óta. Maria: Aki fontos volt, megerkezett. Kekem te, neked Joe, Péternek pedig a legkedvesebb barát, Ferenc Persze, itt van még Laura és Artúr. Magda: Ken szereted őket? Mária: Tudja Isten. Nagyon jómodoruak. ^n pedig nem vagyok az • Különösen az utóbbi időben nem. /kis csend/. Józanok. Nézők a színjátékban, Magda: /naivul/ Milyen színjátékban? Mária: Amelyben én főszereplő vagyok.> Magda: /tréfának szánja/ Remelem, nem szenvedő hős? Mária: Mi lehet az ember más? Ha szenvedést okozunk, akkor is csak magunk szenvedünk. Magda: /félénken/ Talán még kevés a tapasztala torn. Ne haragudj. Nem ertem egsszen azt, amit mondtál.