Az őszinteség éjszakája; Q 5900

- 40 Mária: Artúr nem fog örülni, Laurq: Nem bánom* El akarok merülni. Magda: /addig megkövülten figyelte Laurát. Nem értelek. Miben akaraz elmerülni? Laura: • A semii-iben. Az életet néha el kell felejteni. /Két keringő lépést tesz, széttárt karral/ Es elmerülni egy régi lázban /dúdolni kezd/ A fehérvállu urküsaBszon gőgösen járt a várfalon, mig egy napon a trubadur göndörhaju ezatirtól vezetve arra ment, Mária: /folytatja, de nem énekel/ és igy esett, , ' I hogy szerették egymást egyetlen egy estébe nyúló hajnalon. Laura: /megrázkódik/ Honnan ismered ezt a dalt? Mária: És te honnan ismered? Magda: /aki egy szót sem értett az egészből/ De Laura, mi van veled? Hiszen te a munkádat nagyon szereted. Laura: /váratlanul józan hangon./ Tevedtem. Azt hittem, az ember egyszerű egyenlet, legfeljebb egy ismeretlennel.